Izráel népe a honfoglalás alkalmával Istentől kapott területeken az Ő tanácsai szerint kell berendezkedjen. A tejjel és mézzel folyó Kánaán, az Ígéret földje, csak akkor válhat biztonságos hellyé, hazává, ha a választott nép figyel Istenre, állandó harmóniában él Vele.
Ebben az igeszakaszban az isteni intelmek arra az esetre vonatkoznak, ha véletlen balesetek bosszúra hajtják a népet. A harag a legrosszabb tanácsadó - szoktuk mondani, de legtöbbször bennünket is indulataink hoznak kellemetlen helyzetbe.
Isten tudja, hogy az Ő népe sokszorosan ki van téve a Sátán kísértéseinek. Példákat is olvashatunk ezekben az igeversekben az előálló helyzetekről: "Ez a gyilkos törvénye, aki odamenekül: aki nem szándékosan ölte meg felebarátját, és nem gyűlölte őt azelőtt, életben maradhat. Aki például elmegy a felebarátjával az erdőre fát vágni, és úgy meglódul a keze a fejszével, hogy amikor lesújt a fára, leesik a vas a nyeléről, és eltalálja vele a felebarátját, hogy az meghal, az ilyen meneküljön e városok egyikébe, hogy életben maradjon. Különben a vérbosszuló rokon űzőbe veszi szívének fölindulásában, és utoléri, ha hosszú az út, és agyonüti őt, holott nem méltó a halálra, és nem gyűlölte felebarátját azelőtt." (5Mózes 19, 4-6)
Tisztában kell lenni azzal, hogy Isten mai követői is ki vannak téve a hirtelen indulatokból fakadó meggondolatlan bosszúnak. Nemcsak szenvedők, néha bosszúval vezérelt tévedő emberek vagyunk. Üldözők és üldözöttek.
Isten népe körében minden bűnös embert befogad, ha bűnbocsánatot és a jóvátétel szándékát fedezi fel benne. Ezért adja tanácsként népe vezetőinek az úgynevezett menedékvárosok létesítését, ahol a menekülő ember oltalmat találhat.
Alakítsunk ki magunkban, életünkben mi is ilyen menedékhelyeket, ahol megnyugvást találnak, akik érintkeznek velünk, de ahol mi is biztonságot érezhetünk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése