"Ne áldozzál az ÚRnak, a te Istenednek olyan bikát vagy juhot, amelyben valami fogyatkozás vagy bármi hiba van, mert utálatos az a te Istened, az ÚR előtt." - 5Mózes 17, 1

Az Istennek bemutatott áldozati állatnak az ószövetségi korban tökéletesnek kellett lennie. Az áldozatot bemutató személy szerint ugyanis, ahhoz, hogy az áldozat célját - vagyis, hogy e jelképes adományozás által Isten viszontadományozása szerint a bűnbocsánatot - elérje, tökéletes és hibátlannak kellett lennie az áldozatnak. Külön személy volt, aki megállapította, hogy méltó-e az állat a feláldozásra. Az áldozatot csak azután mutathatta be bárki, hogy biztos lett abban, amit Istennek szán, az tökéletes.
Hitünk tanítása szerint az ószövetségi áldozatokat - legyenek azok illat-, füst-, egészen égő- vagy véres áldozatok - Isten az új szövetségben egyszülött Fia, Jézus Krisztus egyszeri és tökéletes áldozatával helyettesítette,  - igazán szólva - töltötte be.
Nekünk már nem kell félni attól, hogy a mi áldozatunk tökéletlen lenne, elégtelennek bizonyulna, mert tudhatjuk, az igazi áldozatot igazán nem is mi mutatjuk be, hanem csupán elfogadjuk. Krisztus keresztfán bemutatott áldozata azonban csak akkor lehet a mienk, ha azt őszinte szívvel elfogadjuk.
Valójában az Isten tőlünk a tiszta, őszinte szívet várja el. Bűnbánatunknak, életünknek, szívünknek olyan tisztának kell lennie, mint a Krisztus által helyettünk és értünk bemutatott áldozatnak.
Törekedjünk hát fogyatkozás nélkül való tiszta életet áldozni az Úrnak, a mi Istenünknek!