2015. május 25., hétfő

"Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson."
(ApCsel. 2, 27)

Pünkösdi örömünknek a tárgya saját életünkre néz. Örömünnep ez számunkra, melyet nemcsak a kettős tüzes lángnyelvek festenek pirosra, hanem az emberi szemeket gyönyörködtető pünkösdi rózsa. Ünnep ez számunkra, hisz ilyenkor templomba megyünk, vagy ha nem is jutunk el oda, de van okunk munkahelyeinken is elmagyarázni, hogy miért nem dolgozunk olyan odaadással. Ünnep ez számunkra, mert egy éve is "ünnepeltünk", sőt annakelőtte is, amióta csak az eszünket tudjuk.
Annyi sok magyarázatot találunk arra, hogy miért ünnep nekünk Pünkösd második napja! De Igénk is ad erre magyarázatot: azért örvend és ünnepel az én szívem, "mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson."
A mi életünk az elmúlásra van ítélve. Bűneink miatt nem tudunk szabadulni a porladás béklyóitól. Krisztus feltámadásában ígéretét vettük annak, hogy Isten hatalma a természeti törvények felett áll. De meghalljuk-e ezt az ígéretet? Van aki elmondja? Van aki megértesse velünk?
A Szentlélek kitöltetésének ünnepén mi ezt ünnepeljük: "Jézus az ígéretet, ím bételjesítetted!" (MRÉ 247).
Adjunk hálát a mai napon is az ígéretet beteljesítő és azt velünk közlő Szentháromság egy örök Istennek. Akár ünneplésünkben, akár munkánkban szolgáljunk néki örömmel!

Nincsenek megjegyzések: