"Sorsot vetének azért reájok, és esék a sors Mátyásra, és a tizenegy apostol közé számláltaték."
(ApCsel 1, 26)
A Szentlélek kitöltetése előtt a tanítványok úgy érzik, hogy Júdás halálával megüresedett tizenkettedik apostoli tisztség hiányában valami nem teljes. Ahogy a napnak kétszer tizenkét órája van, ahogy Jákób fiainak, Izráel nemzetségének a száma tizenkettő, ahogy ez a szám mindig is a teljességet jelentette, úgy a tanítványok azt érezték, hogy szükséges ismét teljességre törekedni.
Választás készül. Apostoli tisztségre csak az választható, aki mint a tanítványok, minden lehetséges pillanatban Jézus mellett voltak földi szolgálata ideje alatt, így hitelesen tudnak majd beszámolni az örömhírről is. Két ember kerül jelölésre, közülük választják ki a tizenkettediket. Egyikről három nevet ismernek,s valószínűleg, mindhárom név egy-egy jó tulajdonsággal, elismeréssel társul. A választást azonban a tanítványok nem a véletlenre bízzák. Általában, mi emberek a választásainkat, döntéseinket nem a véletlenekre bízzuk. Ezért van az, hogy demokratikus világunkban, ahol a nép, vagyis a többség akarata dönt, semmi sem lehet a véletlen műve. Ahogy a nép választását, úgy a mi döntéseinket és választásunkat is befolyásolni lehet. Ígéretekkel, melyeket aztán nem teljesítenek, Sokszor bedőlünk a hazug szavaknak, mert szeretnénk mi dönteni, s majd úgy érezzük, felettünk döntöttek.
Nagyon úgy tűnik az Igéből, hogy a tanítványok a választást a véletlenre bízzák azzal, hogy lemondanak a "demokratikus választásról". Döntsön a véletlen? Jónás, az Isten akaratával kezdetben homlokegyenest szembeszegülő próféta esetében is a sorsvetés döntött, és mutatta meg, hogy mi miatt van az Isten tengeri habokban hányódó haragja a hajó utasai iránt. De sorsvetéssel, purimmal döntöttek Eszter királyné idejében is a népek sorsa felett. Vajon ennyire felelőtlenek lettek volna ezek az emberek?
Nem, ők tudták, hogy minden, ami ebben a világon történik, nem véletlenül lesz meg, vagy alakul úgy, ahogy, hanem Isten gondviselése irányítja a dolgok menetét. Így történhet meg az, hogy a kedvünk ellenére való dolgok is javunkra válhatnak, mert Isten sokkal jobban szeret bennünket, mint mi azt el tudjuk képzelni.
A bibliai sorsvetés tehát nem egyféle hazárd-, vagy szerencsejáték, melynek végkimenetelét nem ismerjük, hanem a saját, emberi tényezőnk kiiktatása a dolgok alakításából, és életünk Isten mindenhatóságának és szeretetének oltalma alá való rendelése.
Adja az Isten, ha a mai nap során választások elé kerülünk, mi is így válasszunk jövendőt, mint az apostolok, akik Isten gondviselése alá helyezték magukat!
Választás készül. Apostoli tisztségre csak az választható, aki mint a tanítványok, minden lehetséges pillanatban Jézus mellett voltak földi szolgálata ideje alatt, így hitelesen tudnak majd beszámolni az örömhírről is. Két ember kerül jelölésre, közülük választják ki a tizenkettediket. Egyikről három nevet ismernek,s valószínűleg, mindhárom név egy-egy jó tulajdonsággal, elismeréssel társul. A választást azonban a tanítványok nem a véletlenre bízzák. Általában, mi emberek a választásainkat, döntéseinket nem a véletlenekre bízzuk. Ezért van az, hogy demokratikus világunkban, ahol a nép, vagyis a többség akarata dönt, semmi sem lehet a véletlen műve. Ahogy a nép választását, úgy a mi döntéseinket és választásunkat is befolyásolni lehet. Ígéretekkel, melyeket aztán nem teljesítenek, Sokszor bedőlünk a hazug szavaknak, mert szeretnénk mi dönteni, s majd úgy érezzük, felettünk döntöttek.
Nagyon úgy tűnik az Igéből, hogy a tanítványok a választást a véletlenre bízzák azzal, hogy lemondanak a "demokratikus választásról". Döntsön a véletlen? Jónás, az Isten akaratával kezdetben homlokegyenest szembeszegülő próféta esetében is a sorsvetés döntött, és mutatta meg, hogy mi miatt van az Isten tengeri habokban hányódó haragja a hajó utasai iránt. De sorsvetéssel, purimmal döntöttek Eszter királyné idejében is a népek sorsa felett. Vajon ennyire felelőtlenek lettek volna ezek az emberek?
Nem, ők tudták, hogy minden, ami ebben a világon történik, nem véletlenül lesz meg, vagy alakul úgy, ahogy, hanem Isten gondviselése irányítja a dolgok menetét. Így történhet meg az, hogy a kedvünk ellenére való dolgok is javunkra válhatnak, mert Isten sokkal jobban szeret bennünket, mint mi azt el tudjuk képzelni.
A bibliai sorsvetés tehát nem egyféle hazárd-, vagy szerencsejáték, melynek végkimenetelét nem ismerjük, hanem a saját, emberi tényezőnk kiiktatása a dolgok alakításából, és életünk Isten mindenhatóságának és szeretetének oltalma alá való rendelése.
Adja az Isten, ha a mai nap során választások elé kerülünk, mi is így válasszunk jövendőt, mint az apostolok, akik Isten gondviselése alá helyezték magukat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése