"Kérünk továbbá titeket atyámfiai, hogy becsüljétek azokat, akik fáradoznak közöttetek, és előljáróitok az Úrban, és intenek titeket;"
(1Thessz. 5, 12 )
Magunk személyét kétféle oldalból tudjuk megítélni: egyrészt hogyan néznek ránk az emberek, másrészt pedig, miképpen nézünk mi az emberekre. Észrevettük-e életünk során, hogy nemcsak nekünk vannak elöljáróink, vezetőink, hanem mi magunk is azokká váltunk némelyek számára?
Általában elöljáróink eredményes munkáiról hamar megfeledkezünk, de ha nem azt - vagy nem olyan eredménnyel végzik el, amit mi várunk el tőlük, akkor haragunk és elégedetlenségünk hangja sokáig hallatszik.
Hitvallásunk azt tanítja elöljáróinkkal való viszonyunkról, hogy úgy kell tisztelni őket, mint Istentől a mi oltalmunkra rendelt személyeket. Az Istennek ugyanis megvannak az eszközei arra, hogy mindent a mi javunkra fordítson. Elöljáróink tehát Istentől rendelt eszközök. Ha mi magunk is Isten eszközei kívánunk lenni, akkor tisztelnünk kell őket. Nem egy intézményt, nem egy hivatalt, hanem magát az Istent, aki feladatokkal és eredményekkel vértezi fel elhívottait.
Legyünk mi is elöljárók, akik a reánk bízottak között fáradozunk Isten ígéreteinek megvalósulásáért!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése