"Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?"
(ApCsel. 2, 37)
Olyan dolgot hallottam, ami egészen lehorgasztott. Megfeneklettem, mint egy hajó, földbegyökerezett a lábam a hír hallatán. Mi volt ez a hír? Nem az, hogy észrevették egy hibámat, vagy nyilvánosságra került egy tévedésem. Az a hír, hogy egy embert, aki ráadásul teljesen ártatlan volt, brutális gyilkossággal kivégeztem. Ráadásul a Keresztrefeszített Úrrá és Krisztussá lett Isten kegyelméből. Akit én letapostam, Őt Isten felmagasztalta. Most mihez kezdjek?
A jeruzsálemi hallgatóság nagyjából ugyanezzel a hírrel szembesült Péter apostol pünkösdi prédikációját meghallgatva.
Az első reakciójuk, nem a tagadás, nem a kérdés és nem a kimagyarázkodás hosszú folyamatának elindítása, amely talán véget nem ér soha. Mi lehet, hogy ezt a kibúvót keresnénk. De ők nem.
Szívükben megkeseredének - tárja elénk az Ige. A bűn leleplezése után jön a bűnbánat. Amikor az elkövetett hibáinkat nem tudjuk megnemtörténtté tenni, akkor tehetetlenségünk következtében megkeseredik a mi lelkünk is. Ebből az állapotunkból, melyet előszeretettel nevezünk manapság letargikus állapotnak két menekülési útvonal van: vagy a pusztulásba, a bűnök még lesújtóbb állapotába menekülünk, vagy pedig elfogadjuk az Isten segítségét!
Az Ige által, Péteren keresztül, maga az Isten szólít meg bennünket hibáink és vétkeink közepette, akkor, mikor egyáltalán nem érdemeljük már meg Isten gondviselő szeretetét.
Ő tőlünk várja a választ! Mit cselekedjünk? - kérdezzük a jeruzsálemiekkel együtt és adjunk választ e mai napon is életünkkel Isten iránti ragaszkodásunkról!
A jeruzsálemi hallgatóság nagyjából ugyanezzel a hírrel szembesült Péter apostol pünkösdi prédikációját meghallgatva.
Az első reakciójuk, nem a tagadás, nem a kérdés és nem a kimagyarázkodás hosszú folyamatának elindítása, amely talán véget nem ér soha. Mi lehet, hogy ezt a kibúvót keresnénk. De ők nem.
Szívükben megkeseredének - tárja elénk az Ige. A bűn leleplezése után jön a bűnbánat. Amikor az elkövetett hibáinkat nem tudjuk megnemtörténtté tenni, akkor tehetetlenségünk következtében megkeseredik a mi lelkünk is. Ebből az állapotunkból, melyet előszeretettel nevezünk manapság letargikus állapotnak két menekülési útvonal van: vagy a pusztulásba, a bűnök még lesújtóbb állapotába menekülünk, vagy pedig elfogadjuk az Isten segítségét!
Az Ige által, Péteren keresztül, maga az Isten szólít meg bennünket hibáink és vétkeink közepette, akkor, mikor egyáltalán nem érdemeljük már meg Isten gondviselő szeretetét.
Ő tőlünk várja a választ! Mit cselekedjünk? - kérdezzük a jeruzsálemiekkel együtt és adjunk választ e mai napon is életünkkel Isten iránti ragaszkodásunkról!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése