"És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának."
(ApCsel. 2, 1)
Elérkezett keresztyénségünk egyik nagy ünnepe, a Pünkösd, melyet a három sátoros ünnep között (mai értelmezésben a legnagyobb ünnepek között) tartunk számon. Közel kétezeréves ünnep ez. Emlékezünk Krisztus ígéretének beteljesedésére, a Szentlélek kitöltetésére és keresztyén anyaszentegyházunk létrejöttére.
Az első Pünkösd alkalmával a tanítványok egyakarattal együtt voltak. Így érte őket az ünnep. Egyakaratuk, egy céluk és azonos vágyaik voltak. Félelemben élve, szerettek volna megszabadulni gátlásaiktól.
Bennünket hogy ért el ez az ünnep? Ha pünkösdi ünnepünk alkalmával minket betöltő Szentlélektől mi kívánhatnánk valamit, akkor mi lenne az?
Világunknak s benne magunknak is annyi mindenre van szükségünk. Ki tudna fontossági sorrendet felállítani ebben? "Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem." - kéri a zsoltáros az 51. Zsoltár 12. versében. Ez lehetne mindannyiunk vágya: tiszta szív és újult lélek, mely által be tudjuk tartani a szeretet kettős parancsolatát, amelyet a csupán egyetlen fogyatkozásban élő gazdag ifjú is ismert: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És szeresd felebarátodat, mint önmagadat!Adja az Isten, hogy az Ő Szentlelke egyszerűvé formáljon, belső lelkiképpen, hogy ismerjük meg magunkat, ismerjük és szeressük felebarátainkat, és vágyjunk Istent is minél inkább megismerni, Őt szeretni és örök üdvösségben vele élni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése