- Ének: Én kicsike vagyok
Szüleim kertjében most nyílni akarok.
Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa,
De ki nem nyílhatok, csak úgy illatozok.
- 1. Szlávik Szintia: A NAGYMAMÁKAT IS!
és köszöntök ma minden nagymamát,
akik szeretve szolgálnak nekünk,
megértő szívvel örülnek velünk.
Minden örömünk megtízszerezik,
s a bánatunkat mind megfelezik.
Áldja meg az Úr nemes szívüket,
és jutalmazza szeretetüket!
- 2. Borbély Dávid: Kányádi Sándor: Tavaszodik
hóvirág és ibolya
Összeszedtem mit csak leltem
ebbe a kis csokorba.
- 3. Borbély Alexandra: JANCSIK PÁL: NAGYMAMÁMHOZ
délben is ki visz haza,
ki öltöztet, ki vetkőztet?
Bizony ő, a nagymama.
Este elaltat, míg ajkán
csillog mesék bűvszava.
Még az álmaim is őrzi
a jóságos nagymama.
Szeretetét törődését,
megköszönöm neki ma.
Élj sokáig egészségben,
édes, drága Nagymama!
- 4. Bíró Krisztián: Varga Erzsébet: ÉDESANYÁMNAK
sokat küzd és fárad értünk;
korán kel és későn fekszik:
nagy Istenünk, áld meg, kérünk.
Töltsd be szívét türelemmel,
új erővel, ha elfáradt;
mert anyukánk minden napja
csupa szeretet-szolgálat!
- 5. Bíró Alexandra Csopják Atilla: ÉDESANYÁM
Reggel hogyha kelek:
Édesanyám imádkozni
Tanít engemet.
Odaül az ágyhoz,
Megfogja kezem,
Jó Istenről, Jézusunkról
Beszélget velem.
Üdvözítőm, kérlek,
Halld meg sóhajom:
Áldd meg az én anyácskámat,
Áldd meg, de nagyon!
- Ének: Örömünnep ez a nap…
virágszirmot bont a nap,
akácvirág, tulipán,
téged köszönt anyukám.
Szól a kakukk, a rigó:
-Édesanyánk szíve jó!
Fülemüle fenn a fán,
néked dalol anyukám.
Én az édes életet
köszönöm ma Teneked.
Régi emlék simogat,
puha pólya, patyolat.
- 6. Szabó Hunor: HŰSÉGES ANYÁM
Szemembe nézett két szeme.
Felejthetetlen lett nekem
Nyílt tekintete.
Kezében mindig munka volt,
Beteggé, hányszor tette az,
S hálát nem várva boldogan
Lett ő az áldozat.
Csak azt nem értem, jó Atyám,
Hűsége honnan vett erőt,
Hogy annyi gond és szenvedés
Meg nem törte Őt?
De láttam olykor-csendesen
Ha összetette két kezét-
Imává nőtt sóhajából
Felnevelt hitét.
Ma érte kérlek, ó, Uram,
Hogy áldd meg őt most gazdagon,
Mert hűséges az én anyám,
Hűséges nagyon…
- 7. Vágó Vince: Somogyi Barnabás: TARTOZÁS
Valaki bennem többet lát,
Mélyebbre lát az embereknél
S bennem találja meg magát.
Az édesanyám örömének
Én vagyok a felezője;
Emésztő, titkos bánatomnak
Ő az első felfedője.
Tudom: kihullott könnyeinek
Sós cseppjeit én okozom;
Szeretném azért megszámlálni,
Hogy tudjam, mivel tartozom.
- Anyáknapi négykezes zongorajáték - előadja Szalók Antonia és Puskás Balázs
- 8. Paszler Boglárka: Téged áldunk, jó anyánk
Ki vigyázol mindig ránk,
ruhánk varrod és mosod,
Mi vagyunk a Te gondod.
Ezen a napon áldva légy,
Áldjon Téged föld és ég,
Isten keze óvjon meg,
Adjon néked kegyelmet.
Élj sokáig, jó Anyám,
Szeretlek én igazán,
Imádkozom éretted:
Legyen boldog életed.
- 9. Puskás Balázs: EMLÉKEZÉS
Az ágyam felé hajolt
És mosolyát szórva reám,
szép altatódalt dalolt.
E kis dal is, mint minden szó,
Imádság volt az ajkán,
Mellyel érettem zörgetett…
az Istennek ajtaján.
S ma, hogy eszembe jut újra
A sok elnémult csata,
Letérdelek és folytatom…
Ahol ő abbahagyta.
De a könny és öröm között,
csak suttogom ez imát:
ezerszer köszönöm, Uram,
őt, a legdrágább anyát!
- Áldjon Isten, jó anyánk! - Szabó Viktória és Szabó Hunor gitárral énekel
- 10. Szilágyi Eliza: Szabolcska Mihály: ÉDES ANYUKÁMNAK
A neve napjára,
Belefogok százszor
A levél írásba.
Mit írjak? Mit írjak?
Hogy mikor olvassa:
Engemet érezzen,
Engem lásson abba’.
Bíznám a szívemre,
Bíznám a lelkemre.
De szót nem találok,
Sem arra, sem erre.
És fölé hajolva
A fehér levélnek,
Köszöntő szó helyett
A könnyem ered meg.
Mintha az ő fehér
kezére hajolnék,
Mintha őt ölelném,
Mintha otthon volnék!
S ím, mire a papírt
Lassan teleírtam:
Azon veszem észre,
Hogy amit akartam,
Mind, de mind megírtam!
- 11. Lőrincz Kristóf: Malmivaara Vainő: ANYÁKNAPJÁN
És áldd meg édes jó anyám!
Mindig ragyogd be éveit,
Töröld le hulló könnyeit!
Áldd meg, ha szolgál minekünk,
és ha imát mond érettünk,
Te hallgasd meg, ha felsóhajt!
Erősítsd szívét, vigasztald!
Hála jó anyánkért neked!
Hallgasd meg kérő gyermeked!
Áldd meg őt, egész életét!
Irgalmaddal te óvd, te védd!
- 12. Szalók Antonia: ÉDESANYÁM
Jósága hibám eltakarja.
Tanácsol, táplál, gondoz, szépít
Hittel lelkemben oltárt épít.
Ha betegség támadja testem,
imádkozva virraszt mellettem.
Orvoshoz megy, gyógyszert hoz, ápol,
Megfeledkezve önmagáról.
Figyelmeztet és tanít jóra,
Szent Igére Krisztusi szóra,
Nem fárad el javamat tenni,
Boldogságom, üdvöm keresni.
Édesanyám, szeretlek téged,
Hálám, hűségem tüze éget...
Sokáig élj, hogy legyen módom
Minden jóságod meghálálnom.
Az Úr áldjon, vezessen, védjen,
Hogy semmi baj, soha ne érjen
S kívánom, hogy végső óránk ha üt,
A menyben is legyünk majd együtt.
- Ének: Isten után ki vigyáz…
legforróbban ki szeret? édes jó anyánk!
Gondoz, ápol, jóra int, tanítgat, nevel,
Ezt a sok jót sohasem feledhetjük el.
Kinek cseng az ajakán édesebb beszéd,
Ki mesélhet gyönyörűbb, ringatóbb mesét?
Imádkozzál gyermekem, kérd az ég Urát,
Százezerszer áldja meg édes jó anyád!
- 13. Hrabovszky Vivienn: Somogyi Imre: BEVEZETÉS ANYÁK NAPJÁN
csendben.
Ez az est
a mi édesanyánknak
ünnepe legyen.
Nyíló virágok
édes illata
lengje őt körül,
nyíló szívekkel,
zengő ajkakkal
Isten is örül!
Május kertjéből
letépünk minden
illatos ágat,
az útra hintjük,
így üdvözöljük
édesanyánkat!
Szívdobogásunk
köszöntse őt,
mint halk galambbúgás,
s énekünk legyen
égbeszárnyaló
orgonazúgás!
- 14. Takó Viktor: Gerzsenyi László: ANYÁM
Ahogy földnek adta a napot;
Aranynál is drágább vagy nékem,
Az Úrnak érted hálát adok.
Nyári tűzben vagy a fagyos télben,
Nyomodban mindig virág fakad:
Nyugalmat találok közeledben,
Nyereség nekem minden szavad.
Áldom Istent érted éjjel-nappal,
Áldozatot nem felejtem el;
Átadom most e pár virágszállal,
Átadom, mit szó sem mondhat el.
Messze sodorhat tőled az élet,
Mégis mindig gondolok reád;
Magammal hordom szent örökséged,
Megőrizem arcod mosolyát.
- 15. Szabó Viktória: Dsida Jenő: HÁLAADÁS
Amíg ő véd engem nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal fáradni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve,
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az ÉDESANYÁMAT!!!
- Ének: Anyák napja a legszebb ünnepünk
Ez a nap, hogy mindent köszönünk.
Köszönjük, hogy mind itt lehetünk
Köszönjük Nekik, hogy élhetünk.
Nem fejezi ki pár szál virág,
És nem mondhatja el szó.
Azt a hálát, amivel mi tartozunk,
Adni mégis mindig jó.
Anyák napja, a legszebb ünnepünk
Ez a nap, hogy mindent köszönünk.
Köszönjük, hogy mind itt lehetünk
Köszönjük Nekik, hogy élhetünk.
Százszor elmulasztott perceket,
Egy ünnepnap, bepótolunk.
Mint tékozló, visszatérő gyermekek,
Mindig olyanok vagyunk.
Anyák napja, a legszebb ünnepünk
Ez a nap, hogy mindent köszönünk.
Köszönjük, hogy mind itt lehetünk
Köszönjük Nekik, hogy élhetünk.
Anyák napja, a legszebb ünnepünk
Ez a nap, hogy mindent köszönünk.
Köszönjük, hogy mind itt lehetünk
Köszönjük Nekik, hogy élhetünk.
Köszönjük Nekik, hogy élhetünk.
Köszönjük Nekik, hogy élhetünk.
____________________________________________________________________________
Az anyáknapi istentisztelet végén a gyülekezet egy ideillő éneket is tanult:
Dal az édesanyáról
Fehér őszi rózsa, de halvány a színed,
Nincsen sehol párja az anyai szívnek!
Az mindig csak szeret, a gyermekét félti,
Szíve sajog, vérzik, ha valaki sérti.
Legnagyobb kincs nékem ezen a világon,
Az én édesanyám, az én boldogságom,
Aki az életét feláldozta értem,
Az én édesanyám, az én reménységem!
A szeretet jele édesanyám csókja,
Piroslik orcámon, mint egy feslő rózsa,
Kezünk összetéve hálát adunk érte,
Hogy eddig az Isten megtartotta épen.
A szegény árvának de nehéz a sorsa,
Aki arra jutott, oh csak az tudhatja,
Nem mondhatja: Anyám, drága édesanyám!
Csak a temetőben, a gyászsírhalomnál.
Kedves testvéreim, hogyha árvát láttok,
Szívének fájdalmát, oh csillapítsátok!
Mondjátok meg néki, él az édesanyja,
Úr Jézus Krisztusnál fenn a mennyországba!
Mondjátok meg néki, él az édesanyja,
Az Isten az árvát elveszni nem hagyja!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése