"Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk."
(ApCsel. 4, 20)
Emlékezünk még arra a nagypénteki eseményre, amikor a tanítvány Péter a hajnali kakasszóra azzal szembesül, hogy beteljesedett az, amit Mestere róla mondott: harmadszorra is megtagadta a Krisztust?
Péterben összeomlott akkor a világ, a saját magáról alkotott képe. Talán ekkor jött arra is rá, hogy ez a Jézus sokkal jobban ismeri őt, mint önmaga. A Szentírás ebben a történetben a Péter önmaga által alkotott világképének összeomlását egy rövid tőmondatban tárja elénk: keservesen sírt.
Néhány református templom tornyán a csillag mellett, vagy teljesen önállóan megjelenő kakas erre a tagadásra figyelmeztet, arra a pillanatra, amikor az embernek fel kell ismernie, hogy az a világkép, amelyben él, teljesen világi, emberi, hibás, és bármikor összeomolhat.
Mai igeversünk pont az előző történetnek az ellentéte. Péter itt már nem tanítvány, hanem apostol, azaz Isten küldötte. Egy új világszemlélete van, amely nem emberi, hanem Isten-központú. Ezt a szemléletet mutatja meg a világnak, amikor Jézus nevét vallja. Mi keresztyénekként szintén Jézus nevét valljuk, Őt követjük, vagy legalábbis azt kéne tegyük.
Péter, amikor ráeszmélt arra, hogy őneki az Úr nem gazdagságot, tekintélyt adott, csupán csak az örömhír terjesztésének a lehetőségét, akkor elkezdte ezt a tálentumot használni. És beszélte Isten csodálatos dolgait Jeruzsálem terein, a templomban, a börtön falai között is. És akkor sem tudott hallgatni, mikor megfélemlítették a Nagytanács tagjai. Mikor ugyanis megtiltják Péternek és Jánosnak a Jézus nevében való tanítást és gyógyítást, akkor már Péter nem tagad, mint a kakasszó előtt, hanem bátorsággal, Isten Szentlelkével betelve felel: Isten előtt igaz dolog nem az emberi beszédre való figyelés, hanem az Őrá való hallgatás. Nem a Nagytanács által elfogadott és hitelesített istenismeret a valódi és minden emberre érvényes a hit dolgaiban, hanem egyedül az Isten Igéje, amely hallható, látható és ható.
Az apostol, az Isten küldötte átveszi a Nagytanács tekintélyelvű hatalmát, s azt újra Isten mindenhatóságába helyezi át.
Adjunk mi is lehetőséget magunknak saját világnézetünk Isten Igéje által való megújítására, hogy ne az emberi tekintély, a világi hatalom, az anyagiak vagy a társadalmi kötődések foglyai legyünk, hanem Isten Lelke szabadítson fel és tegyen bennünket bátor bizonyságtevőivé ennek az örömhírnek!
Péterben összeomlott akkor a világ, a saját magáról alkotott képe. Talán ekkor jött arra is rá, hogy ez a Jézus sokkal jobban ismeri őt, mint önmaga. A Szentírás ebben a történetben a Péter önmaga által alkotott világképének összeomlását egy rövid tőmondatban tárja elénk: keservesen sírt.
Néhány református templom tornyán a csillag mellett, vagy teljesen önállóan megjelenő kakas erre a tagadásra figyelmeztet, arra a pillanatra, amikor az embernek fel kell ismernie, hogy az a világkép, amelyben él, teljesen világi, emberi, hibás, és bármikor összeomolhat.
Mai igeversünk pont az előző történetnek az ellentéte. Péter itt már nem tanítvány, hanem apostol, azaz Isten küldötte. Egy új világszemlélete van, amely nem emberi, hanem Isten-központú. Ezt a szemléletet mutatja meg a világnak, amikor Jézus nevét vallja. Mi keresztyénekként szintén Jézus nevét valljuk, Őt követjük, vagy legalábbis azt kéne tegyük.
Péter, amikor ráeszmélt arra, hogy őneki az Úr nem gazdagságot, tekintélyt adott, csupán csak az örömhír terjesztésének a lehetőségét, akkor elkezdte ezt a tálentumot használni. És beszélte Isten csodálatos dolgait Jeruzsálem terein, a templomban, a börtön falai között is. És akkor sem tudott hallgatni, mikor megfélemlítették a Nagytanács tagjai. Mikor ugyanis megtiltják Péternek és Jánosnak a Jézus nevében való tanítást és gyógyítást, akkor már Péter nem tagad, mint a kakasszó előtt, hanem bátorsággal, Isten Szentlelkével betelve felel: Isten előtt igaz dolog nem az emberi beszédre való figyelés, hanem az Őrá való hallgatás. Nem a Nagytanács által elfogadott és hitelesített istenismeret a valódi és minden emberre érvényes a hit dolgaiban, hanem egyedül az Isten Igéje, amely hallható, látható és ható.
Az apostol, az Isten küldötte átveszi a Nagytanács tekintélyelvű hatalmát, s azt újra Isten mindenhatóságába helyezi át.
Adjunk mi is lehetőséget magunknak saját világnézetünk Isten Igéje által való megújítására, hogy ne az emberi tekintély, a világi hatalom, az anyagiak vagy a társadalmi kötődések foglyai legyünk, hanem Isten Lelke szabadítson fel és tegyen bennünket bátor bizonyságtevőivé ennek az örömhírnek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése