"Nem emlékeztek-é, hogy megmondtam néktek ezeket, amikor még ti nálatok valék?"
(2Thessz. 2, 5 )
Pál arra inti a thesszalonikaiakat, hogy emlékezzenek vissza arra a tanításra, amellyel közöttük szolgált, mikor Krisztus eljöveteléről tanított. Eszünkbe juthat az örök emberi kíváncsiskodás, amely épp a mennybemenetel idején is ott lapult a tanítványok lelkében, mikor azt kérdezték Jézustól, hogy "Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek?" (ApCsel 1, 6). A kérdés örökké ott motoszkál a mi szívünkben is: Vajon mikorra kell felkészülnünk? Isten Fia ott azzal inti bölcsességre a tanítványokat, hogy nem az ő dolguk tudni az időket. Mindenkor felkészültnek kell lenniük, minden órában arra, hogy életükkel elszámoljanak.
A thesszalonikai gyülekezet tagjai úgy látszik a másik véglet miatt kerültek furcsa helyzetbe: megcsalta őket a bűn embere, a veszedelem fia (2Thessz. 2, 3), aki maga ül be, mint Isten az Isten templomába.
Nemcsak a thesszalonikaiakat vezetik félre, hanem oly sok ember esik a félre- vagy a rosszul tájékoztatás áldozatául. Sokakat becsapnak, még többeket elhitetnek még manapság is. Világunkban már a háborúkat sem karddal, vagy fegyverrel vívják, hanem az információk terjesztésével vagy elhallgatásával. A hírek azok, amik meghatározzák életünket. Ha az üzemanyag árának növekedését halljuk, már tudjuk, hogy ennek milyen következményei lesznek mindennapjainkra nézve is. Minden hírnek megvan a maga ereje a változtatásra nézve.
Egyetlen hír van, ami nem változást eredményez, hanem örök igazságként mindig örömteli biztatásként áll előttünk: ez az evangélium, az örömhír, melynek Pál is apostoli hírnöke. Ez az az isteni üzenet, amely a thesszalonikai gyülekezet előtt pár esztendő távlatában is olyan igaz reménységgel állt, mint előttünk, akiket a kétezer évnyi emberi történelemnek bizonysága igazol, hogy: "Megáll az Istennek Igéje, és nem állhat senki ellene". (MRÉ 354)
A thesszalonikai gyülekezet tagjai úgy látszik a másik véglet miatt kerültek furcsa helyzetbe: megcsalta őket a bűn embere, a veszedelem fia (2Thessz. 2, 3), aki maga ül be, mint Isten az Isten templomába.
Nemcsak a thesszalonikaiakat vezetik félre, hanem oly sok ember esik a félre- vagy a rosszul tájékoztatás áldozatául. Sokakat becsapnak, még többeket elhitetnek még manapság is. Világunkban már a háborúkat sem karddal, vagy fegyverrel vívják, hanem az információk terjesztésével vagy elhallgatásával. A hírek azok, amik meghatározzák életünket. Ha az üzemanyag árának növekedését halljuk, már tudjuk, hogy ennek milyen következményei lesznek mindennapjainkra nézve is. Minden hírnek megvan a maga ereje a változtatásra nézve.
Egyetlen hír van, ami nem változást eredményez, hanem örök igazságként mindig örömteli biztatásként áll előttünk: ez az evangélium, az örömhír, melynek Pál is apostoli hírnöke. Ez az az isteni üzenet, amely a thesszalonikai gyülekezet előtt pár esztendő távlatában is olyan igaz reménységgel állt, mint előttünk, akiket a kétezer évnyi emberi történelemnek bizonysága igazol, hogy: "Megáll az Istennek Igéje, és nem állhat senki ellene". (MRÉ 354)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése