"Amint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül."
Márk evangéliuma 14, 66
Péter - illetve minden keresztyénnek lenni próbáló ember - tagadásának a történetére a kakasszó emlékeztet. Református templomok tornyán - a csillag mellett - ez a jelkép is megjelenik néhol. Bár sokszor a szélkakas jelzi az emberi elhajlásokkal hasonlóságot mutató kiszámíthatatlan szélirányt is, mégis a bibliai történet alapján mindenki arra a figyelmeztetésre gondol, amely arra késztette a mesterét megtagadó Pétert, hogy keservesen zokogjon.
Az első tanítvány, aki még nem sokkal azelőtt szabadkozott, hogy a Jézusra váró meghurcoltatások nem következhetnek be; a Kőszikla, aki kardot ránt a Jézust elfogni akaró főpap egyik szolgájára, néhány óra elteltével már a tűz mellett melegedik a főpap udvarában. Nem kell feltétlenül azokra gondolni, akik manapság is szeretnek a tűz mellett melegedni, de ők is kezdetben azzal a szándékkal indulnak oda, hogy oltsák a lángokat.
Péter immár lecsendesedett: messziről figyeli, mi történik Jézussal, s bár fáj neki, hogy nem avatkozhat bele sorsa alakulásába, megbékél az új helyzettel. Lassan elég lesz, ha melegedhet.
Ha túl közel mész a tűzhöz, megéghetsz - hangzik egy mondás. Igaz ez Péter esetében is. Annyira elhiszi, hogy ő a helyzeten nem tud változtatni, hogy a későbbiekben háromszor is letagadja hogy ismerné Jézust.
Veszélyben sosem forog az élete: először csupán egy rabszolganő szólítja meg, mert ismerősnek találja. Péter hevesen válaszol, és biztonságosabb helyet keres. Aztán a rabszolganő környezete figyelmét is felhívja Péterre. Nagyobb jelentősége ennek sincs: egy ilyen jellegű ügy nyilván nem a rabszolganő és társai szintjén intéződik. Péter mégis megismétli tagadó nyilatkozatát.
Harmadszor egy másik jelenlevő, alighanem a Jézus elfogására kiküldött csapat egyik tagja, ismeri meg Pétert, és bizonyítékul említi ellene (valószínűleg tájszólása miatt) galileai származását. Péter az ismert tagadó, esküdöző formulával felel.
Ekkor elhangzik a kakasszó, és ez a jel emlékezteti Pétert Jézus szavaira,amelyekkel megjövendölte az imént történteket. Péter emlékezik, és eljut a megbánás helyére: kezdi érteni, hogy a döntő eseményeket itt nem emberi erények, egyéni hősiesség, hanem egészen másfajta erők irányítják.
Felelősek vagyunk sorsunk alakulásáért, de tudnunk kell, hogy nincs az a mélység, ahonnan Isten ne tudna kiemelni. A figyelmeztető kakasszó nekünk is szól: ismerjük fel helyzetünket!
Az első tanítvány, aki még nem sokkal azelőtt szabadkozott, hogy a Jézusra váró meghurcoltatások nem következhetnek be; a Kőszikla, aki kardot ránt a Jézust elfogni akaró főpap egyik szolgájára, néhány óra elteltével már a tűz mellett melegedik a főpap udvarában. Nem kell feltétlenül azokra gondolni, akik manapság is szeretnek a tűz mellett melegedni, de ők is kezdetben azzal a szándékkal indulnak oda, hogy oltsák a lángokat.
Péter immár lecsendesedett: messziről figyeli, mi történik Jézussal, s bár fáj neki, hogy nem avatkozhat bele sorsa alakulásába, megbékél az új helyzettel. Lassan elég lesz, ha melegedhet.
Ha túl közel mész a tűzhöz, megéghetsz - hangzik egy mondás. Igaz ez Péter esetében is. Annyira elhiszi, hogy ő a helyzeten nem tud változtatni, hogy a későbbiekben háromszor is letagadja hogy ismerné Jézust.
Veszélyben sosem forog az élete: először csupán egy rabszolganő szólítja meg, mert ismerősnek találja. Péter hevesen válaszol, és biztonságosabb helyet keres. Aztán a rabszolganő környezete figyelmét is felhívja Péterre. Nagyobb jelentősége ennek sincs: egy ilyen jellegű ügy nyilván nem a rabszolganő és társai szintjén intéződik. Péter mégis megismétli tagadó nyilatkozatát.
Harmadszor egy másik jelenlevő, alighanem a Jézus elfogására kiküldött csapat egyik tagja, ismeri meg Pétert, és bizonyítékul említi ellene (valószínűleg tájszólása miatt) galileai származását. Péter az ismert tagadó, esküdöző formulával felel.
Ekkor elhangzik a kakasszó, és ez a jel emlékezteti Pétert Jézus szavaira,amelyekkel megjövendölte az imént történteket. Péter emlékezik, és eljut a megbánás helyére: kezdi érteni, hogy a döntő eseményeket itt nem emberi erények, egyéni hősiesség, hanem egészen másfajta erők irányítják.
Felelősek vagyunk sorsunk alakulásáért, de tudnunk kell, hogy nincs az a mélység, ahonnan Isten ne tudna kiemelni. A figyelmeztető kakasszó nekünk is szól: ismerjük fel helyzetünket!