2015. szeptember 3., csütörtök

"És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy amire kérünk, tedd meg nékünk."
Márk evangéliuma 10, 35

Ahogyan az első szenvedés-próféciát Péter tiltakozása és Jézus ehhez fűzött tanítása követte, úgy kapcsolódik az utolsó szenvedés-próféciához a Zebedeusfiak értetlen kérése és Jézus újabb helyreigazító tanítása a hatalom kérdésében. A történetben egy elbeszélő (35–40), egy tanító (41–44) és egy összefoglaló egység (45) válik a részletben szerves egésszé. Az előző jelenet közvetlen folytatásaként két tanítvány, a Zebedeusfiak kéréssel fordulnak Jézushoz. Közelinek érzik messiási pályájának tetőpontra jutását: a jeruzsálemi hatalomátvételt, ahogyan ők értik, ezért kívánságuk az lenne, hogy közel legyenek a hatalomhoz. Kérésük megfogalmazása mögött a trónján ülő Messiás-király képzete húzódik meg. Izráelben a főszemélytől jobbra eső hely a második, ezt követi a balra eső hely. Jézus válaszából az tűnik ki, királyi uralkodásának ez a formája lesz valóban messiási dicsőségének végső kiteljesedése, de ezt megelőzi valami, amiről világosan szólt, mint földi életének záró aktusáról. A két tanítvány – a többivel együtt – ezt teljesen értetlenül hallgatta annakidején.
Most is önmaga sorsáról szól a pohár és a megkereszteltetés képével, Izráelben mindkettő közérthető kép. A két tanítványnak a példázatos kérdésre adott feleletét nem utasítja vissza Jézus válasza, de így is helyre igazítja magabiztos megszólalásukat. Az a sors, amely őreá vár, a tanítványoknak is osztályrészévé lehet, de az ember földi sorsa és életének mennyei jutalma között még ilyen formában sem lehet összefüggést keresni. Ami egyedül Isten jótetszésétől függ, arra nézve az embernek nemcsak hogy kívánsága, de még kérdése vagy elgondolása sem lehet. A többi tanítvány bosszankodásának nem az az oka, belátták a Zebedeusfiak kérésének helytelenségét, hanem az, hogy ezek megelőzték őket annak a kimondásában, amiről valamennyien egyformán gondolkoztak. Ezért szól Jézus tanítása valamennyiüknek. A világi hatalomról tett tárgyilagos megjegyzésével együtt utal Isten országának, alaptörvényére. Mindebben önmagát állítja példának eléjük, aki Emberfia, a világ hatalmas bírája, földi életében mégis az az ismertető jegye; hogy ő szolgál, sőt: életét adja minden emberért.
Ugye, te is sokszor mondod azt, hogy milyen jó lehet Istennek, aki a maga kénye-kedve, jószándéka szerint alakítja az emberek sorsát? Sokszor fogalmazódik meg bennünk is az a vágy, hogy jó lenne elvenni a jutalmát a szolgálatnak.
A Messiás titka tárul fel igénk szavaiban: amikor minden jel szerint ellenségei hatalmába kerül, akkor lesz úrrá minden ember ellenségén, – a halálon, minden ember javára, azoknak is javukra, akik most még ellenségei.

.