"Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piacokon való köszöntéseket."
Márk evangéliuma 12, 38
Az írástudókkal és a farizeusokkal való érintkezés bemutatásának végén az evangélium szerkesztője rátér arra, hogy Jézus jellemzését is bemutassa az ilyen természetű emberekkel kapcsolatban. Nem túl hízelgő az, amit ez a vélemény tartalmaz: hosszú köntösökben járnak, ás szeretik a piacokon való köszöntéseket - mondja Jézus.
Az írástudók tekintélyeskedése, a beléjük vetett bizalommal való visszaélésük, és mindezeknek egy külsőséges kegyességgel való leplezgetése csak súlyosabbá teszi Isten ítéletét rajtuk. A hosszú köntös a figyelem felkeltésén túl a hibák elrejtésére, leplezésére is szolgál, a piacokon való köszöntés pedig a az irántuk való tiszteletadás elvárását.
Istennél nem lehet úgy érdemet szerezni, hogy közben takargatjuk magunkat. Református lelkészként gyakran hallom, hogy a palást (ez is egy hosszú köntös) sokmindent eltakar. Valóban így is van. Személyes véleményem, hogy a palást - melyet igehirdetési szolgálatok alkalmával veszek magamra - azt jelképezi, hogy most bár egyszerű ember beszél, de Isten Igéjét mondja. Isten Igéjét azonban nem csak palásttal, hosszú köntöst viselve lehet, hanem egyszerű emberként is szükséges azt cselekedni. Nem védelmez a köntös, hanem kötelez, s így van ez a különféle tisztségekre vagy méltóságokra nézve is. Az írástudókat és a farizeusokat is ugyanazon az egyetemes emberi jogok és kötelességek illették meg, melyek minden emberre érvényesek: Isten gyermekei, az Ő megváltottai, elhívott népének tagjai.
Mint minden kísértések közé kitett embernek, nekünk is őrizkednünk kell a túlzásoktól. A fejezet végén elbeszélt történet arra figyelmeztet bennünket, amit a világban láthatunk. A szegény özvegyasszony két fillére többet ér az Isten iránt bemutatott hálaadásnál, mint a gazdagok nagy adománya. Van, aki mai értékekben beszélve is vagyonokat ad a perselyezéskor adakozás alkalmával, és van, aki mindenét oda teszi. Jézus a templomi perselyezés alkalmával jól látja, ki mennyit szán az Istennek. Ő nem a földi értékét látja a dolgoknak, hanem a szív indulata szerint értékel. Vajon bennünk mit lát?
Igénk azt mondja, hogy őrizkedjünk a képmutatástól, ne takargassuk hiányosságainkat. Tárulkozzunk ki az Úr előtt, és bízzuk rá életünk gondjait!
Az írástudók tekintélyeskedése, a beléjük vetett bizalommal való visszaélésük, és mindezeknek egy külsőséges kegyességgel való leplezgetése csak súlyosabbá teszi Isten ítéletét rajtuk. A hosszú köntös a figyelem felkeltésén túl a hibák elrejtésére, leplezésére is szolgál, a piacokon való köszöntés pedig a az irántuk való tiszteletadás elvárását.
Istennél nem lehet úgy érdemet szerezni, hogy közben takargatjuk magunkat. Református lelkészként gyakran hallom, hogy a palást (ez is egy hosszú köntös) sokmindent eltakar. Valóban így is van. Személyes véleményem, hogy a palást - melyet igehirdetési szolgálatok alkalmával veszek magamra - azt jelképezi, hogy most bár egyszerű ember beszél, de Isten Igéjét mondja. Isten Igéjét azonban nem csak palásttal, hosszú köntöst viselve lehet, hanem egyszerű emberként is szükséges azt cselekedni. Nem védelmez a köntös, hanem kötelez, s így van ez a különféle tisztségekre vagy méltóságokra nézve is. Az írástudókat és a farizeusokat is ugyanazon az egyetemes emberi jogok és kötelességek illették meg, melyek minden emberre érvényesek: Isten gyermekei, az Ő megváltottai, elhívott népének tagjai.
Mint minden kísértések közé kitett embernek, nekünk is őrizkednünk kell a túlzásoktól. A fejezet végén elbeszélt történet arra figyelmeztet bennünket, amit a világban láthatunk. A szegény özvegyasszony két fillére többet ér az Isten iránt bemutatott hálaadásnál, mint a gazdagok nagy adománya. Van, aki mai értékekben beszélve is vagyonokat ad a perselyezéskor adakozás alkalmával, és van, aki mindenét oda teszi. Jézus a templomi perselyezés alkalmával jól látja, ki mennyit szán az Istennek. Ő nem a földi értékét látja a dolgoknak, hanem a szív indulata szerint értékel. Vajon bennünk mit lát?
Igénk azt mondja, hogy őrizkedjünk a képmutatástól, ne takargassuk hiányosságainkat. Tárulkozzunk ki az Úr előtt, és bízzuk rá életünk gondjait!