"És mikor imádkozva megállotok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van; hogy a ti mennyei Atyátok is megbocsássa néktek a ti vétkeiteket."
Márk evangéliuma 11, 25
A megátkozott fügefa elszáradásának tényét a tanítványok másnap reggel konstatálják. Péter visszaemlékezvén arra, mi történt előző nap, így szól Jézushoz: Mester, nézd a fügefa, melyet megátkoztál, kiszáradott (Mk, 11, 21).
Erre Jézus csak annyit válaszol, hogy: Legyen hitetek Istenben!
Mitől éledhet fel valakiben a hit bármiben is? Attól, ha észreveszi, hogy a körülette történő dolgokban valakinek az irányítása, tervezése fedezhető fel. A legtöbb ember vagy a sors kiszámíthatatlanságát, a jószerencsét vagy a balszerencsét véli felfedezni életkörülményei mögött, míg a vallásosabbak az Isten gondviselését, az Ő irányítását tapasztalják meg. Az előzőek hite azon a naivitáson alapszik, miszerint irányítható, vezethető, befolyásolható a világ alakulása, míg az utóbbiak hite reménység, a Gondviselő Isten kiáradó szeretetének elfogadása.
Jézus azt mondja tanítványainak, hogy legyen hitük Istenben, látva a csodákat. A hit nem a vallásosság tükröződése az ember életében, hanem éppen fordítva. Pál apostol nem hiába helyezi ezt a dolgot a három legértékesebb emberi kincs közé a Szeretet himnuszában. A hit azt jelenti, hogy meglátjuk azokat a dolgokat, amelyek valójában még nincsenek is, de lehetnek.
Mikor imádkozunk, általában ilyen nem létező, de vágyott dolgok állnak előttünk. Imádkozunk értük, áhítjuk őket. Kérjük a szebb jövőt, a békességet, a megértést, holott világunk épp az ellenkezőkkel van tele. Szépnek gondoljuk világunkat, amiben élünk, közben magunk is rengeteg kiszáradt fügefával találkozunk utunk közben.
Azért van ez így, mert saját életünk megváltoztatását mások megváltoztatásával akarjuk kezdeni. Még most is visszacseng fülemben a múlt vasárnapi úrvacsoraosztás alkalmával elhangzott figyelmeztetés: Szenvedjétek el egymást és ha egymásra valami panaszotok vagyon, bocsássatok meg egymásnak, mint Jézus is megbocsátott tinéktek!
Az imádságunk akkor lesz tényleg Istennel való kapcsolatteremtés és hitünk növekedése, ha ezzel a megbocsátó indulattal, lelkünk szeretetre, reménységre és mások iránti megbocsátásra való hangolásával kezdődik
Erre Jézus csak annyit válaszol, hogy: Legyen hitetek Istenben!
Mitől éledhet fel valakiben a hit bármiben is? Attól, ha észreveszi, hogy a körülette történő dolgokban valakinek az irányítása, tervezése fedezhető fel. A legtöbb ember vagy a sors kiszámíthatatlanságát, a jószerencsét vagy a balszerencsét véli felfedezni életkörülményei mögött, míg a vallásosabbak az Isten gondviselését, az Ő irányítását tapasztalják meg. Az előzőek hite azon a naivitáson alapszik, miszerint irányítható, vezethető, befolyásolható a világ alakulása, míg az utóbbiak hite reménység, a Gondviselő Isten kiáradó szeretetének elfogadása.
Jézus azt mondja tanítványainak, hogy legyen hitük Istenben, látva a csodákat. A hit nem a vallásosság tükröződése az ember életében, hanem éppen fordítva. Pál apostol nem hiába helyezi ezt a dolgot a három legértékesebb emberi kincs közé a Szeretet himnuszában. A hit azt jelenti, hogy meglátjuk azokat a dolgokat, amelyek valójában még nincsenek is, de lehetnek.
Mikor imádkozunk, általában ilyen nem létező, de vágyott dolgok állnak előttünk. Imádkozunk értük, áhítjuk őket. Kérjük a szebb jövőt, a békességet, a megértést, holott világunk épp az ellenkezőkkel van tele. Szépnek gondoljuk világunkat, amiben élünk, közben magunk is rengeteg kiszáradt fügefával találkozunk utunk közben.
Azért van ez így, mert saját életünk megváltoztatását mások megváltoztatásával akarjuk kezdeni. Még most is visszacseng fülemben a múlt vasárnapi úrvacsoraosztás alkalmával elhangzott figyelmeztetés: Szenvedjétek el egymást és ha egymásra valami panaszotok vagyon, bocsássatok meg egymásnak, mint Jézus is megbocsátott tinéktek!
Az imádságunk akkor lesz tényleg Istennel való kapcsolatteremtés és hitünk növekedése, ha ezzel a megbocsátó indulattal, lelkünk szeretetre, reménységre és mások iránti megbocsátásra való hangolásával kezdődik