"Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilenc óráig."
Márk evangéliuma 15, 33
Jézus halálát - éppenúgy, mint születését, földön is észlelhető égi jelenségek kísérték. A betlehemi éjszakában világító csillagnak az ellentéte a jeruzsálemi világosságban elbúvó napfény.
Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus keresztrefeszítése és agóniája valamikor a déli órákban történhetett, zsidó napszakszámítás szerint, a hatodik órájában a napnak. Pont akkor, mikor sötétedni kezdett! Valószínűleg nem mindenki volt tisztában azzal, hogy miért tűnik el a nap az égről. Bár épp a napkeleti csillagvizsgáló bölcsek története azt igazolja, hogy fejlett volt a csillagászat tudománya, de nem valószínű, hogy az ünnepre érkezők tudhatták, mi megy végbe. A háromórás sötétség nem is egyedül járója az eseményeknek: az ünnep előtti napon kettészakad a templom kárpitja. Mindenki gondolhatja, hogy valami nagy dolog történt.
Valóban úgy van: a világ Megváltója, a Messiás, a Főpap most elégtételt ad, megszabadít a pusztulástól, önmagát adja, hogy nekünk életünk legyen. Minden úgy megy végbe, hogy kevesen látják a valóságot. Sőt, ma is kevesen hiszik el, hogy ez így van. Azért, mert lehetetlennek tűnik, hogy valaki életét adja barátaiért. Megérthetetlen a feltámadás lehetősége.
Csak állunk, és bámulunk ma is ezeken a dolgokon. S észre sem vesszük, hogy amíg életünk legégetőbb kérdéseire keressük a választ, a feleletet mindenre magától az Élettől kapjuk.
Sötétség lett a földön kilenc óráig. Míg az emberek tervei szerint haladt a dolog, sötét volt a földön. Ez a sötétség nemcsak akkor, sőt nemcsak a sötétnek nevezett középkorban, de a mi lelki világunkban is olyan gyakran jelen van. Isten halált legyőző hatalma, emberi életet gondviselő szeretete és kegyelme azonban újra megvilágíthatja életünket
Az evangéliumok tanúsága szerint Jézus keresztrefeszítése és agóniája valamikor a déli órákban történhetett, zsidó napszakszámítás szerint, a hatodik órájában a napnak. Pont akkor, mikor sötétedni kezdett! Valószínűleg nem mindenki volt tisztában azzal, hogy miért tűnik el a nap az égről. Bár épp a napkeleti csillagvizsgáló bölcsek története azt igazolja, hogy fejlett volt a csillagászat tudománya, de nem valószínű, hogy az ünnepre érkezők tudhatták, mi megy végbe. A háromórás sötétség nem is egyedül járója az eseményeknek: az ünnep előtti napon kettészakad a templom kárpitja. Mindenki gondolhatja, hogy valami nagy dolog történt.
Valóban úgy van: a világ Megváltója, a Messiás, a Főpap most elégtételt ad, megszabadít a pusztulástól, önmagát adja, hogy nekünk életünk legyen. Minden úgy megy végbe, hogy kevesen látják a valóságot. Sőt, ma is kevesen hiszik el, hogy ez így van. Azért, mert lehetetlennek tűnik, hogy valaki életét adja barátaiért. Megérthetetlen a feltámadás lehetősége.
Csak állunk, és bámulunk ma is ezeken a dolgokon. S észre sem vesszük, hogy amíg életünk legégetőbb kérdéseire keressük a választ, a feleletet mindenre magától az Élettől kapjuk.
Sötétség lett a földön kilenc óráig. Míg az emberek tervei szerint haladt a dolog, sötét volt a földön. Ez a sötétség nemcsak akkor, sőt nemcsak a sötétnek nevezett középkorban, de a mi lelki világunkban is olyan gyakran jelen van. Isten halált legyőző hatalma, emberi életet gondviselő szeretete és kegyelme azonban újra megvilágíthatja életünket