"Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel."
Márk evangéliuma 14, 62
Nagyon sok olyan jézusi beszédet ismerünk az újszövetségből, melyben Megváltónk valaminek (életünk elemi részének) mondja magát. Én vagyok a jó pásztor..., én vagyok az életnek kenyere..., én vagyok a szőlőtő... - hogy csak az legismertebbeket említsük.
Kajafás főpap előtt állva azonban másképpen hat Jézus ajkáról az "Én vagyok" - tanúságtétel. Nem csupán arról van szó, hogy Jézus minden tanítását megerősíti ez az egyszerű létige, hanem ennél sokkal több található itt.
Elsősorban Jézus magára vállalja tetteinek következményeit: a tanításokat, gyógyításokat, vállalását annak, hogy ő az Ószövetségben megígért Messiás megtestesítője.
Továbbá Jézus hitelességet ad annak, hogy jó pásztorrá, szőlőtővé, élet kenyerévé, kovászává és sójává válhat minden embernek, aki reménységét és bizodalmát belé veti. Teszi ezt annak ellenére, hogy minden láthatóan fordítva látszik. Ugyanis ő a főpap előtt áll, aki épp az istenkáromlás halálos ítélettel járó bűnét próbálja rábizonyítani.
Jézus mégis egyenesen áll meg előtte, és talán ugyanazokkal a szavakkal vállalja az istenfiúságot, az Atyával való élő kapcsolatot, amellyel az egyiptomi szolgaság idején az égő csipkebokorban mutatkozott be Isten Mózesnek: Vagyok, a ki vagyok.
Krisztus hatalma akkor fog nyilvánvalóvá lenni, mikor meglátják majd ülni az embernek Fiát a hatalomnak jobbján. Addig mi is csak keressük a hatalmat, az igazságot, mint annyi meg annyi ember már itt e földi életben.
Jézusnak egyik vagyok-mondása lehet eligazításul ebben a figyelmünket és gondolatainkat szerteárasztó útvesztőkkel teli világban: "Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn. 14, 6).
Kajafás főpap előtt állva azonban másképpen hat Jézus ajkáról az "Én vagyok" - tanúságtétel. Nem csupán arról van szó, hogy Jézus minden tanítását megerősíti ez az egyszerű létige, hanem ennél sokkal több található itt.
Elsősorban Jézus magára vállalja tetteinek következményeit: a tanításokat, gyógyításokat, vállalását annak, hogy ő az Ószövetségben megígért Messiás megtestesítője.
Továbbá Jézus hitelességet ad annak, hogy jó pásztorrá, szőlőtővé, élet kenyerévé, kovászává és sójává válhat minden embernek, aki reménységét és bizodalmát belé veti. Teszi ezt annak ellenére, hogy minden láthatóan fordítva látszik. Ugyanis ő a főpap előtt áll, aki épp az istenkáromlás halálos ítélettel járó bűnét próbálja rábizonyítani.
Jézus mégis egyenesen áll meg előtte, és talán ugyanazokkal a szavakkal vállalja az istenfiúságot, az Atyával való élő kapcsolatot, amellyel az egyiptomi szolgaság idején az égő csipkebokorban mutatkozott be Isten Mózesnek: Vagyok, a ki vagyok.
Krisztus hatalma akkor fog nyilvánvalóvá lenni, mikor meglátják majd ülni az embernek Fiát a hatalomnak jobbján. Addig mi is csak keressük a hatalmat, az igazságot, mint annyi meg annyi ember már itt e földi életben.
Jézusnak egyik vagyok-mondása lehet eligazításul ebben a figyelmünket és gondolatainkat szerteárasztó útvesztőkkel teli világban: "Én vagyok az út, az igazság és az élet" (Jn. 14, 6).