"Ő pedig felelvén, monda nékik: Mit parancsolt néktek Mózes?"
Márk evangéliuma 10, 3
Júdea határaira, a Jordánon túli részre érkezik Jézus. Ismét sokaság gyűl köré, ő pedig szokása szerint tanítani kezdi őket.
A Jézus hitelességét mindenáron kétségbevonó és ellene áskálódó farizeusok, az ún. törvény betűinek szent őrei, kísértő kérdésekkel próbálják Jézust rávenni arra, hogy vagy a Törvény ellen, vagy az emberek tetszése ellen tanítson.
Mai életünkben is vannak égető kérdéseink, melyekre a leghelyesebb, ha nem adunk azonnal válaszokat - legalábbis így bölcsebben meg tudjuk fogalmazni saját véleményünket, világnézetünket. De Isten Fiának tudnia kell mindig és minden körülmények között az Ő akaratának megfelelően választ, tanácsot adni.
Nagyon sok olyan kérdés van, amely már a világ kezdete óta nemcsak, hogy foglalkoztatja az embereket, de meg is osztja véleményünket. Keresztyén szempontból ilyenek az etikai, morális kérdések is. Jól tudták azt a farizeusok, mivel lehetne Jézust sarokba szorítani. Nem hiába voltak ők a kor művelt értelmiségei. Olyan fogást találtak a kor szellemiségében, mely elválasztotta a vallásosságot a a kegyelemtől, az üdvösség lehetőségét a bűnbocsánat és bűnvallás alázatától.
Mai keresztyén-liberális eszmeiségű embereket is hasonló kérdésfelvetések térítik le az Isten megbocsátó kegyelmének útjáról.
Konkrétan a farizeusok a házastárs elbocsátásának lehetőségeiről kérdezik Jézust, megemlítvén, hogy már Mózes korában megvolt erre nézve az útmutatás. A kérdés azért kényes, mert ha a korabeli szigorúbb állásponthoz csatlakozik Jézus, akkor népszerűtlenné teszi magát; ha viszont a liberálisabb álláspontot helyesli, akkor ismét szemére vethetik sokat emlegetett erkölcsi szabadosságát. Jézus a törvény értelmével kapcsolatos megdöbbentő tisztánlátásával hiúsítja meg a vitát és ellenfeleinek mögötte meghúzódó szándékát. Szerinte a mózesi rendelkezés érvénye viszonylagos: sem Isten, sem Mózes nem vonható felelősségre azért, hogy szükség volt és van rá Izráelben. Mint, ahogy az egészséges embernek nincs szüksége orvosra, vagy a bűntelennek bűnbocsánatra, az igaznak megváltásra, úgy az emberiségnek se lett volna szüksége ilyen engedményekre, ha szívüket meg nem keményítik (5. vers).
Társadalmunkban sok ilyen morális jellegű kérdés fogalmazódik meg nap, mint nap. A liberalizmus már nemcsak a család vagy a nemzet egységét, de az egyén szabadságjogait is ostromolja. Az 1Korinthus 6, 12-ben így ír az apostol: "Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá."
Napjainkban sokminden megtörténik az emberrel. Világunk majdhogynem a feje tetejére fordult, de tudnunk kell, bármilyen nehézségekkel is küzdünk, nem adatunk senkinek a hatalma alá: egész létünk Isten védelmező karjaiban van.
A Jézus hitelességét mindenáron kétségbevonó és ellene áskálódó farizeusok, az ún. törvény betűinek szent őrei, kísértő kérdésekkel próbálják Jézust rávenni arra, hogy vagy a Törvény ellen, vagy az emberek tetszése ellen tanítson.
Mai életünkben is vannak égető kérdéseink, melyekre a leghelyesebb, ha nem adunk azonnal válaszokat - legalábbis így bölcsebben meg tudjuk fogalmazni saját véleményünket, világnézetünket. De Isten Fiának tudnia kell mindig és minden körülmények között az Ő akaratának megfelelően választ, tanácsot adni.
Nagyon sok olyan kérdés van, amely már a világ kezdete óta nemcsak, hogy foglalkoztatja az embereket, de meg is osztja véleményünket. Keresztyén szempontból ilyenek az etikai, morális kérdések is. Jól tudták azt a farizeusok, mivel lehetne Jézust sarokba szorítani. Nem hiába voltak ők a kor művelt értelmiségei. Olyan fogást találtak a kor szellemiségében, mely elválasztotta a vallásosságot a a kegyelemtől, az üdvösség lehetőségét a bűnbocsánat és bűnvallás alázatától.
Mai keresztyén-liberális eszmeiségű embereket is hasonló kérdésfelvetések térítik le az Isten megbocsátó kegyelmének útjáról.
Konkrétan a farizeusok a házastárs elbocsátásának lehetőségeiről kérdezik Jézust, megemlítvén, hogy már Mózes korában megvolt erre nézve az útmutatás. A kérdés azért kényes, mert ha a korabeli szigorúbb állásponthoz csatlakozik Jézus, akkor népszerűtlenné teszi magát; ha viszont a liberálisabb álláspontot helyesli, akkor ismét szemére vethetik sokat emlegetett erkölcsi szabadosságát. Jézus a törvény értelmével kapcsolatos megdöbbentő tisztánlátásával hiúsítja meg a vitát és ellenfeleinek mögötte meghúzódó szándékát. Szerinte a mózesi rendelkezés érvénye viszonylagos: sem Isten, sem Mózes nem vonható felelősségre azért, hogy szükség volt és van rá Izráelben. Mint, ahogy az egészséges embernek nincs szüksége orvosra, vagy a bűntelennek bűnbocsánatra, az igaznak megváltásra, úgy az emberiségnek se lett volna szüksége ilyen engedményekre, ha szívüket meg nem keményítik (5. vers).
Társadalmunkban sok ilyen morális jellegű kérdés fogalmazódik meg nap, mint nap. A liberalizmus már nemcsak a család vagy a nemzet egységét, de az egyén szabadságjogait is ostromolja. Az 1Korinthus 6, 12-ben így ír az apostol: "Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek hatalma alá."
Napjainkban sokminden megtörténik az emberrel. Világunk majdhogynem a feje tetejére fordult, de tudnunk kell, bármilyen nehézségekkel is küzdünk, nem adatunk senkinek a hatalma alá: egész létünk Isten védelmező karjaiban van.