Ézsaiás próféta könyve 27, 6
Mai igénk a jövőről szól. Az Úr nyilvánvalóvá teszi, hogy a régi kígyó legyőzése nélkül még az ő népe sem alkalmas az üdvterv megvalósítására. Ugye te is az Ő népe tajának érzed magad, és reményed az, hogy gyökeret eressz, virágozz, virulj és gyümölcsöt teremj?. Hiszen az értelme az ember életének: gyümölcsöt teremni, s betölteni azt az áldást, melyet Teremtőnk életre hivatásunk pillanatában eltervezett számunkra. Gyümölcstermés nemcsak bennünket örvendeztet, eredményeink, elégedettségünk, hálánk az Urat magasztalja.
Az Úr az őrizője, gondozója életünknek - ahogyan e fejezet 3. versében olvassuk: " Én, az ÚR őrzöm azt és szüntelenül öntözöm. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki se ártson neki." Jó hír a számunkra: akivel terve van, azt tisztítja, helyreállítja, alkalmassá teszi a gyümölcstermő életre.
Ugyanakkor Isten népétől - és tőlünk is - elvárja: „Kapaszkodjon inkább erősségembe, kössön békét velem, kössön békét velem!” (5. vers). Izráel akkor talált történelme során nyugalmat, ha békét kötött Istennel. Sokszor gondolkozom magam is azon, milyen ára van a nyugalomnak, saját belső békességemnek. A válasz mindig elkeserít: úgy érzem, elérhetetlen marad számomra az, amit Ady is fohászkodva kér egyik versében az Istentől: "Békíts ki Magaddal, s magammal, hiszen Te vagy a béke!"
Ami nekem elérhetetlen távolság, megvalósíthatatlan álomkép, azt hozza el Isten Krisztus által nekünk, hogy beteljesedjen mai igénk ígérete. Mert prófécia ez is, jövendölés arról a korról, amikor puszta örömünkkel és boldogságunkkal az Istent fogjuk magasztalni. Amikor meggyökerezik életünk, megfakad, virágzik és gyümölcsöt terem.
Már szabad az út: „Mert ha akkor, amikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, mennyivel inkább megtartatunk az ő élete által, miután megbékéltünk vele!” (Róm 5,10).
Az Úr az őrizője, gondozója életünknek - ahogyan e fejezet 3. versében olvassuk: " Én, az ÚR őrzöm azt és szüntelenül öntözöm. Éjjel-nappal őrzöm, hogy senki se ártson neki." Jó hír a számunkra: akivel terve van, azt tisztítja, helyreállítja, alkalmassá teszi a gyümölcstermő életre.
Ugyanakkor Isten népétől - és tőlünk is - elvárja: „Kapaszkodjon inkább erősségembe, kössön békét velem, kössön békét velem!” (5. vers). Izráel akkor talált történelme során nyugalmat, ha békét kötött Istennel. Sokszor gondolkozom magam is azon, milyen ára van a nyugalomnak, saját belső békességemnek. A válasz mindig elkeserít: úgy érzem, elérhetetlen marad számomra az, amit Ady is fohászkodva kér egyik versében az Istentől: "Békíts ki Magaddal, s magammal, hiszen Te vagy a béke!"
Ami nekem elérhetetlen távolság, megvalósíthatatlan álomkép, azt hozza el Isten Krisztus által nekünk, hogy beteljesedjen mai igénk ígérete. Mert prófécia ez is, jövendölés arról a korról, amikor puszta örömünkkel és boldogságunkkal az Istent fogjuk magasztalni. Amikor meggyökerezik életünk, megfakad, virágzik és gyümölcsöt terem.
Már szabad az út: „Mert ha akkor, amikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, mennyivel inkább megtartatunk az ő élete által, miután megbékéltünk vele!” (Róm 5,10).