A Hegyi beszéd egyik legsokatmondóbb tanácsa hangzik el ebben az igeversben: az ítéletről.
Azt tartjuk, hogy az igaz ember tartását józan ítélőképessége adja. Mikor valaki el tudja dönteni magában, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor nem kell másra hagyatkoznia. A beteg ember, aki gyógyulásra vágyva gyógyszert szed, vagy kórházban kezelteti magát, annak reménységében teszi azt, hogy felgyógyul. Hisz a gyógyulásban, hite pedig életbölcsességéből fakad.
Annak reményében ítélünk meg dolgokat, hogy jó döntésünk majd javunkat szolgálja. De az, hogy nem minden sikerül úgy, ahogy előzőleg elterveztük, elbizonytalaníthat bennünket igazi bölcsességünk, józan ítélőképességünk felől.
Mikor Jézus arra tanít, hogy ne ítéljünk, ő elsősorban az emberi tévedékenységre hívja fel a figyelmet. Sokunkkal megtörtént már, hogy hamarjában kellett döntenünk. Elsietett következtetéseink gyakran hibákat okoznak. Ha az ember mást sért meg, vagy ha éppen saját magát csapja be - akaratlanul is megtörténik ez - önmagának okoz kárt.
Lehet véleményünk, és kell is véleményt formálni saját magunk és a világ dolgai felől, de ismernünk kell korlátainkat is. Isten nyomatékosítja bennünk azt, hogy az igazi ítélet nem történhet haragból, vagy hirtelen felindulásból. Ő, Aki mindeneket megítél, és Aki legbölcsebb végzése szerint irányítja életünk dolgait, vigyáz arra, hogy ítélete kegyelem legyen.
Isten kegyelme vezessen bennünket is életünk során!
Azt tartjuk, hogy az igaz ember tartását józan ítélőképessége adja. Mikor valaki el tudja dönteni magában, hogy mi a jó és mi a rossz, akkor nem kell másra hagyatkoznia. A beteg ember, aki gyógyulásra vágyva gyógyszert szed, vagy kórházban kezelteti magát, annak reménységében teszi azt, hogy felgyógyul. Hisz a gyógyulásban, hite pedig életbölcsességéből fakad.
Annak reményében ítélünk meg dolgokat, hogy jó döntésünk majd javunkat szolgálja. De az, hogy nem minden sikerül úgy, ahogy előzőleg elterveztük, elbizonytalaníthat bennünket igazi bölcsességünk, józan ítélőképességünk felől.
Mikor Jézus arra tanít, hogy ne ítéljünk, ő elsősorban az emberi tévedékenységre hívja fel a figyelmet. Sokunkkal megtörtént már, hogy hamarjában kellett döntenünk. Elsietett következtetéseink gyakran hibákat okoznak. Ha az ember mást sért meg, vagy ha éppen saját magát csapja be - akaratlanul is megtörténik ez - önmagának okoz kárt.
Lehet véleményünk, és kell is véleményt formálni saját magunk és a világ dolgai felől, de ismernünk kell korlátainkat is. Isten nyomatékosítja bennünk azt, hogy az igazi ítélet nem történhet haragból, vagy hirtelen felindulásból. Ő, Aki mindeneket megítél, és Aki legbölcsebb végzése szerint irányítja életünk dolgait, vigyáz arra, hogy ítélete kegyelem legyen.
Isten kegyelme vezessen bennünket is életünk során!