Ézsaiás próféta könyve 18, 3
Sok prófécia szól arról, hogy egyszer eljön az idő, amikor a föld széléről is eljönnek majd „a Sion hegyére” (7. vers) azért, hogy az egyedül igaz Istent tiszteljék és magasztalják. Ez az ígéret a pogány népekről szól, akik ajándékaikkal kifejezik hódolatukat az Úr előtt. Ez teljesedett be Krisztus feltámadását és a Lélek kitöltését követően. Pogányok és istentelenek borulnak le az Úr előtt, és ajándékozzák oda az egész életüket.
A prófécia most nekünk is szól! Zászló emelkedik nekünk is, a mi figyelmeztetésünkre. Olyan dolgok történnek, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kivül. Nemcsak arról van szó, hogy körülöttünk a világ lassan átalakul, minden a környezetünkben más irányt vesz, hanem az is bizonytalansággal tölthet el, mikor rájövünk arra, hogy bennünket is mennyire nagy arányban befolyásol ez a világváltozás.
Sokszor eltűnődök magamban, hogy mennyire rossz irányba visz el, mikor a világ szorítása szerint vesz változást az életem. Próbálok erőt venni magamon, már csak a magam érdekében is, hogy ne a rossz irányba haladó világ befolyásoljon. Nehéz ez a küzdelem. Gondolom, nem vagyok ezzel a gondolattal egyedül. Mindenki küzd élete során magáért és életéért. Ebbe a küzdelembe maga az Úr áll mellénk. Velünk és értünk harcol, vagyis Ő már megvívta és megnyerte ezt a küzdelmet. Azért láthatjuk lelki szemeinkkel a magasba emelkedő zászlót, és hallhatjuk a kürt zengését, mely minket istentiszteletre, megszentelt életre, életvitelre hív. Imádkozzunk, és tegyünk krisztusképűségünkért!