2016. január 3., vasárnap

"Elvétetett az öröm és vígság a kertből, nem vigadnak a szőlőkben, és nem kiáltoznak, nem tapos bort a sajtókban a bortaposó, véget vetettem a víg éneknek."

Ézsaiás próféta könyve 16, 10

A Moáb népe felett elhangzó ítéletes prófécia talán ezekben az igeversekben éri el tetőfokát. Moáb népe nem kímélte annakidején Izráelt. Mikor az Isten ítéletének eszközeként használta őt fel népe büntetésére, bizony elvette jutalmát a szolgálatnak. Most azonban fordult a kocka és ő lett Isten ítéletének a célpontja.
Miért fenyegeti az Úr pusztulással Moábot? 
1. Azért mert sanyargatta népét - nemcsak az ítéletre méltó embert, hanem mindent kifosztott. Vigyáznunk kell, amikor Isten eszközként használ fel bennünket, ne ítélkezők legyünk, hanem végrehajtói az Úr által reánk bízott feladatnak. Ő ad győzelmet Moábnak addig míg tette tervei szerint megy végbe, de Ő is ítéli meg az önteltek túlkapásait.
2. Moábnak nemcsak túlkapásai voltak, hanem lenézte és kigúnyolta Izráel népét Istennel együtt. Ha azt mondod, hogy téged ez a hiba nem jellemez, gondolj bele, hányszor kicsinyelted le az Isten hatalmát és erejét, amelyet pedig érted használ, hogy gondodat viselje. Hányszor kerülted a hála és a tisztelet alkalmait.?Hányszor tagadtad meg atyai szeretetét?
A tanítvány, Péter életpéldája álljon előtted! Ő sem tudta, mit miért tesz azon a nagypéntek előtti éjszakán, de mikor megszólalt a kakas harmadszori figyelmeztető hangja, összeomlott és sírt lelkében.
Hogy ne omolj össze, hallgass a figyelmeztetésre, könyörögj szabadításért, mert az Úr hatalmában nemcsak az ítélet van, hanem a megbocsátás és a kegyelem is.