2016. január 6., szerda

"Azon a napon Izráel a harmadik lesz Egyiptom és Asszíria mellett, áldás lesz a föld közepén."

Ézsaiás próféta könyve 19, 24

Ha azt mondják valakinek, hogy harmadik lehet valamiben, az viszonylagos, langyos érzelmeket válthat ki belőle.
Nemrég egy szépségversenyen a műsorvezető épp a döntő pillanatban hatalmasat bakizott. Amikor a szépségverseny győztesét kellett kihirdetnie, ő egy más nevet "kürtölt" világgá: az udvarhölgyét, aki a megmérettetésben a legvégén alulmaradt. A "bakit" csak percekkel a félretájékoztatás után javította ki a "bűnös" műsorvezető. Az érzelmek megmagyarázhatatlan és elképzelhetetlen hullámvölgyben leledzhettek akkor. Pedig csupán egy rangsoroló versenyről volt szó, ahol a legmulandóbb emberi tulajdonság, a szépség alapján díjaztak.
De mi van az igazán értékes, lelki dolgaink terén? A harmadik hely (amelyet Izráel megszerez igeversünkben), előkelőnek számít, vagy az utolsó utáninak talán?
Ahol népek versenyeznek, ott a sokszáz, vagy ezer nemzet között a harmadik, előkelő helynek számít.
De nem szabad rangsorolni. Istennél nem ez a lényeg: nincs első és utolsó, jó és mégjobb. Aki győz lelki téren e földi megmérettetésben, az mindent nyer: kegyelmet és örök életet.
Nem harmadik lesz immár, vagy sokadik, hanem az áldás hordozója. Igyekezz ez lenni!