"Mert vége lesz a kegyetlennek, elpusztul a csúfolódó, és kiirtanak minden gonoszságra vetemedőt, akik vétkesnek ítélik az embert egy szóért, és tőrt vetnek annak, aki megfeddi őket a kapuban, és csalárdul elferdítik az igazak jogát.

Ézsaiás próféta könyve 29, 20-21

Mit ér az a „látványvallásosság”, ami csupán a szánkat és az ajkainkat érinti meg, de a szívünket nem? Nem válik javunkra, ha csupán betanult emberi parancsok világa az, amiben élünk (16. vers). Ha Isten városára, népére ítéletek, szorongattatások várnak, mindaz csak azért jön, hogy elérkezhessen a kegyelem helyreállító munkája (18. vers). „Az alázatosak egyre inkább örvendeznek az ÚRban” (19. vers).
Az „alázatosak” és „szegények” a hívő gyülekezet tagjait jelentik. Nem fogja őket többé senki sem bántani, nem csúfolják ki őket és nem szorítják háttérbe jogi ügyekben olyanok, akik a „kapuban”, a város kapujánál levő téren, a nyilvános jogszolgáltatás alkalmával hamis eszközökkel elítéltették az igazakat. Láthatjuk, hogy a háttér itt már a gyülekezet, a nép belső tisztulása.
Hogyan tisztulhatunk mi meg Isten igéje által? Talán úgy, ha nem ülünk a csúfolódó székébe, ha nem vetemedünk gonoszságra, ha nem pillanatnyi tettéért ítélünk meg, vagy el valakit, hanem megpróbálunk a helyzetében lenni, és segíteni rajta.
Vége lesz egyszer minden kegyetlenségnek, mely tetőfokát abban éri el, amikor tőrt vetnek (de nem  is valóságosan), elferdítik a valós igazságot.
Van Aki megítél, de Ő osztja a kegyelmet is. Neked is, nekem is! Álljunk tornácába!