2016. január 10., vasárnap

"Jajgassatok, Tarsís hajói, mert erősségetek elpusztult!"

Ézsaiás próféta könyve 23, 14

A távoli tengeri utakra alkalmas, ércszállító „tarsis-hajókat” a próféta által az Úr jajgatásra szólítja fel a próféta. A hajókon hazatérők az utolsó állomáson, Ciprus szigetén értesültek városuk pusztulásáról. Talán menekültekkel is találkoztak. A föníciai tengerpart lakói „megnémultak” a rémülettől. Az egyiptomiak is megrémültek, félve attól, hogy nemsokára rájuk kerül a sor.
Ahogyan a földművesnek a föld ad jövedelmet, úgy Tírusnak a népekkel folytatott kereskedelem. Egyiptomból, a népek éléstárából szállították a gabonát, a Sihór vidékéről. A tírusi kereskedők olyan gazdagok és tekintélyesek voltak, mint más népek fejedelmei. De elbizakodtak. Ezért alázza meg őket Isten, a történelem irányítója. Nem járnak többé tírusi hajók a tarsisi gyarmatra, ezért a tarsisiak kénytelenek lesznek földműveléssel foglalkozni. A büntetés súlya mindenkit befed: nemcsak a tarsisiak és a tírusiak bűnhődnek, hanem mindazon népek, akik akár kereskedelmi kapcsolatban voltak velük.
Gondoltál-e már arra, hogy dölyfösséged, hirtelen kimutatott indulataid hosszú időre meghatározzák lelkiállapotod irányultságát? S arra, hogy pillanatnyi ingerültséged nemcsak rád van nyomasztó hatással, hanem környezetedben élőkre is?
Jajjgass, ordítsd ki magadból érzelmeidet! De Annak intézd kiáltásod, aki nemcsak muszájból hallgatja meg, hanem változtatni is akar és tud fájdalmaidon. Kiálts az Úrnak!