"A gyülekezeteknek tehát egész Júdeában, Galileában és Samariában békességök vala; épülvén és járván az Úrnak félelmében és a Szent Léleknek vígasztalásában, sokasodnak vala."
(ApCsel 9, 31)
Úgy olvassuk ezeket a szavakat a Szentírásból, mintha a mai idők békességéről olvasnánk. Mi tudjuk - akár ezekben a napokban is - hogy milyen békességet tud biztosítani számunkra a világ. S erről a világ által felajánlott biztonságról beszélhetünk sajnos még az egyházi viszonylatban is. Nemcsak néhány elszigetelt helyen, nemcsak alsó -, vagy csak felső szinten, hanem mindenütt. Hirdetjük a békességet, miközben nemhogy Istennel, de a világgal, sőt önmagunkkal sem tudunk megbékélni. Ember és ember, vallás és vallás, szándék és szándék között nem lehet különbséget tenni: mindannyiunkat egyformán érint a világ elvárása, a magunknak való megfelelés, illetve az isteni elvárásokhoz való viszonyulás.
Békességben élünk - látszatbékesség ez. Amikor nemcsak ember embernek farkasa, de sokszor még akik közös célért küzdenek, azok is harcolnak egymás ellen. Amikor egy-egy választás meghozásában arra vagyunk kényszerítve, hogy ne csupán a tényleges dolog felől döntsünk, hanem tudjuk, hogy saját munkahelyünkről, megélhetésünkről mondunk le, vagy boldogulásunkat munkáljuk.
Békessége, ebben az értelemben, a ma emberének nincsen. Talán azért, mert sokmindenre oda kell figyeljen a mai ember. Jövőjével, sorsának alakulásával kapcsolatban. De miért is? Hiszen nem üldöznek halálra minket, nem vetnek az oroszlánok elé, nem kényszerítenek erőszakkal arra, hogy azt valljuk, aszerint éljünk, amit és amiben nem hiszünk.
Az első gyülekezeteik tagjai úgy leltek békességet, hogy a veszélyekkel, megpróbáltatásokkal naponta szembe kellett nézzenek. Békességüket nem a külső körülmények, hanem a belső képességeik teremtették meg: épülni tudtak az Úr félelmében, az Ő útjait járták és a Szentlélek vigasztalása és ereje emelte ki őket a mindennapok fájdalmai és tragikus megpróbáltatásai közepette.
Ez a belső adottság, az istenhit komolyan vétele, a Szentlélek erejének és oltalmának elfogadása hiányzik igazán a ma emberéből. Belőlünk is. Ha békességet, elégedettséget akarunk elérni életünkben, akkor ismerjük fel: egyedül Isten útja a megoldás. Térjünk a békesség útjára!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése