"Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket."
(ApCsel. 5, 33)
A fogcsikorgatásról nekem az utolsó ítélet jut eszembe, azon túl is az a helyszín, ahol a kárhozatra kerülő emberek vannak. A Szentírás azt írja, hogy ott lészen sírás és fogaknak csikorgatása (Mt 8, 12). Ebben az igeversben azonban a fogcsikorgatás nem helyszínt jelöl, hanem állapotot. Fogunkat ritkán csikorgatjuk, általában olyankor, amikor számunkra teljesen idegen és zavaró helyzetbe kerülünk. Maga a cselekvés is olyan, ami akaratunkon kívül áll. Valami, vagy valaki arra késztet, hogy összekoccantsuk fogainkat.
A Tanács tagjaiban is egy idegen helyzet váltja ki a fogcsikorgatást, majd azt a szörnyű tervet, hogy elpusztítják az apostolokat. Az idegen helyzet inkább egy új helyzet. Isten jelenvalósága, Krisztus megdicsőülése, a Szentlélek gyógyító és csodatévő erejének az egyre erőteljesebben történő megmutatkozása a Nagytanács, a főpap és a mögöttük álló emberi csoportosulások hatalmát csökkentik.
Nem csoda, hogy Krisztusnak egyre több követője lett. Emberek gyógyulnak meg betegségeikből, ha az apostolok a Szentlélek által, Jézus nevével gyógyítanak. Minden térd meghajol e név hatalma előtt (Anániás és Szafira esete). Hiába a félemlítés, a börtön, a Nagytanács tiltása: az apostolok - akiket Isten Szentlelke által megszabadított a bűn és a tehetetlenség rabságából - még a fenyegetettség ellenére is, sőt talán annál erősebben hirdetik a Krisztust.
Nem csoda hát, hogy egyre többen lettek követői Jézusnak. Ő az élet lehetőségét kínálja az embereknek. Nemcsak szolgálatot biztosít, hanem szabadságot és erőt is a feladat elvégzéséhez.
Ha szabadok akarunk lenni, Krisztus által felszabadítottak, akkor ebben az életben sokszor találkozunk fogukat csikorgató, irányunkban megvetésüket mutató emberekkel. Krisztus az ilyenekért szabadít fel minket a Lélek által. Azért, hogy szabad lelkiismerettel viaskodhassunk a bűn és a Sátán minden hatalma ellen (Heidelbergi Káté 32).
A harc folyik: a mai nap is lehetőségünk van arra, hogy szabadok legyünk. Krisztus az Ő Lelke által old fel és szabadít, küld el szolgálatra minket és tölt el tűzzel (MRÉ 250). Szálljunk szembe a gonosszal! Krisztus legyőzte azt!
A Tanács tagjaiban is egy idegen helyzet váltja ki a fogcsikorgatást, majd azt a szörnyű tervet, hogy elpusztítják az apostolokat. Az idegen helyzet inkább egy új helyzet. Isten jelenvalósága, Krisztus megdicsőülése, a Szentlélek gyógyító és csodatévő erejének az egyre erőteljesebben történő megmutatkozása a Nagytanács, a főpap és a mögöttük álló emberi csoportosulások hatalmát csökkentik.
Nem csoda, hogy Krisztusnak egyre több követője lett. Emberek gyógyulnak meg betegségeikből, ha az apostolok a Szentlélek által, Jézus nevével gyógyítanak. Minden térd meghajol e név hatalma előtt (Anániás és Szafira esete). Hiába a félemlítés, a börtön, a Nagytanács tiltása: az apostolok - akiket Isten Szentlelke által megszabadított a bűn és a tehetetlenség rabságából - még a fenyegetettség ellenére is, sőt talán annál erősebben hirdetik a Krisztust.
Nem csoda hát, hogy egyre többen lettek követői Jézusnak. Ő az élet lehetőségét kínálja az embereknek. Nemcsak szolgálatot biztosít, hanem szabadságot és erőt is a feladat elvégzéséhez.
Ha szabadok akarunk lenni, Krisztus által felszabadítottak, akkor ebben az életben sokszor találkozunk fogukat csikorgató, irányunkban megvetésüket mutató emberekkel. Krisztus az ilyenekért szabadít fel minket a Lélek által. Azért, hogy szabad lelkiismerettel viaskodhassunk a bűn és a Sátán minden hatalma ellen (Heidelbergi Káté 32).
A harc folyik: a mai nap is lehetőségünk van arra, hogy szabadok legyünk. Krisztus az Ő Lelke által old fel és szabadít, küld el szolgálatra minket és tölt el tűzzel (MRÉ 250). Szálljunk szembe a gonosszal! Krisztus legyőzte azt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése