(ApCsel 11, 1)
Megdöbbentő, sokkoló hír jut el az apostolokhoz: Péter apostol által pogányok keresztelkedtek meg Jézus Krisztus nevében.
Hiába olvassuk mi a Szentírásból, hogy nagy örvendezés van a mennyben egy bűnös ember megtérésén, mert ugyanúgy, mint a jeruzsálemi zsidókból lett keresztyének kétkedve és megdöbbenéssel fogadjuk a hírt, ha valaki bűnös életvitelétől megválik.
A júdeaiak el sem tudták képzelni azt, hogy rajtuk kívül más is megtapasztalhatja a Szentlélek áldásának áradását. Hallották ugyan, a missziói parancsot, hogy elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket (Mt. 28, 19), de úgy gondolhatták, hogy nekik ebben a misszióban nélkülözhetetlen szerepük lesz, nélkülük, tanításuk, bizonyságtételük nélkül megtapasztalhatatlan lesz Isten jelenléte, a Szentlélek ereje.
Az apostolok és a júdeai atyafiak Péter apostol beszámolója következtében megdöbbennek. Pogányok, egy római katona és barátai fogadták be az Urat, vették a Szentlélek ajándékát és keresztelkedtek meg a Krisztus nevében.
Mi lesz majd ebből? - tették fel magukban a kérdést.
Most pedig kérdezzük magunkat: Mi lenne a világgal, ha minden pogány vagy ateista megismerné Istent? Ha minden bűnös megtérne bűneiből átadván életét Krisztus szabadításának?
Értelmetlenné válna életünk vagy szolgálatunk? Nem! Mert bennünket az Isten arra teremtett, hogy az Ő képe és hasonlatossága legyünk. Végre be tudnánk tölteni ezt a hivatást.
A világon sok ember szerzett már tudomást Istenről bizonyságtételek, igehirdetések és egyszerű beszélgetések által. Az Istenbe vetett hitünk azonban csak akkor kezd igazán működésbe lépni, ha már az istenismeretünk nem csak tudomásul vétel, hanem személyes kapcsolattá válik teremtő, gondviselő és üdvözítő Urunkkal!
Vegyük be mi is Isten beszédét, mint a pogány százados és barátai, engedjük, hogy Isten személyes kapcsolatot építsen ki velünk a mai napon is az Ő gondviselő szeretete által!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése