(ApCsel 10, 14)
Péter apostol vizitáció-története egy újabb nagy jelentőségű történettel folytatódik. Teljesen más jellegű ez, mint az előző fejezetben leírt szolgálatok (Éneás meggyógyításának, illetve Tábitha halotti állapotból való feltámadásának története).
Péter déli időben felment a felsőházba imádkozni. Miközben imádkozott mennyei látomásban részesült: egy égből aláereszkedő , négy sarkánál felkötött edény látványa tárult elé. Ebben az edényben mindenféle tisztátalan állat volt. Egy mennyei hang pedig azt mondta neki: Kelj fel Péter, öljed és egyél!
Van úgy, hogy nem igazán értjük azokat a dolgokat, amik velünk történnek. Nem értjük az embereknek hozzánk való viszonyulását, vagy éppen saját magunk világnézetében jelentkeznek ellentmondásos dolgok. Ilyesmi történhetett Péterrel is, azzal az apostollal, akit Isten az előző nap még arra használt fel, hogy gutaütést gyógyítson, valamint halottat támasszon. Egyik nap dicsőség övezi őt körül, másik nap tele van kérdésekkel.
Hallva a mennyei hangot, és látva a tisztátalan állatok sokaságát, melyből neki ennie kéne - nem is tudja igazán, mit kéne neki cselekednie. Hallgasson a megérzéseire, tartsa tiszteletben a régi törvényeket, vagy inkább a mennyei hangra, a furcsa parancsra figyeljen.
Miközben az apostol gondolkodik, próbálja eldönteni, miképpen feleljen meg a kihívásra, Isten már készíti is a megoldást. Ez nemcsak Péter kérdésére a felelet, mégcsak nem is csupán egy pogány ember istenkeresésére adott válasz, hanem Isten kinyilatkoztatása, miszerint amit Ő megtisztított, nem lehet többé tisztátalannak mondani.
Mai Péterekként sokszor mi is megbélyegzünk embereket: jóhiszeműnek, igazságosnak, illetve rosszakaratúnak nyilvánítva egyeseket. Vannak viszont olyanok, akik bennünket skatulyáznak be.
Isten Krisztus áldozata által azonban mindnyájunkat megtisztíthat. S többé már mi sem leszünk tisztátalanok, hanem szentek és Istennek rendeltek.
Kornélius és Péter is választ kapott kérdéseire ebben a történetben, de úgy érzem mi mindannyian feleletet kaptunk benne. Azt, hogy bármennyire nem értjük a dolgokat, amelyek velünk történnek, ha kiesik életünk irányítása a kezünkből, reménykedhetünk is, mert Isten mindent a mi üdvösségünkre használ fel.
Ezzel a bizalommal induljunk a mai napnak, ennek a hétnek elébe, tudván, hogy a mi mennyei Atyánk gondviselő szeretete által mindent a javunkra fordít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése