"Elfuta azonközben a leányzó, és elbeszélé az ő anyja házában, amint ezek történtek."
(1Mózes 24, 28)
Ószövetségi vizekre evezünk ismét. Ábrahám elküldi szolgáját, hogy fiának feleséget, magának pedig menyt keressen. Lehetetlen vállalkozás - gondolnánk mai józan ésszel. Mindennek és mindenkinek eleget tenni lehetetlen.
Ábrahámnak olyan menyre van szüksége, aki azonosulni tud a saját Isten-szemléletével. Azaz tudja, hogy van ígéret földje, van lelki és hitbéli gyarapodás.
Azon a vidéken nincs ilyen leányzó. De van azon a helyen, ahonnan elindult Ábrahám. Ott élnek a rokonok, ott tudják még a nevét.
Ábrahám szigorú feltételekre esketi meg legbizalmasabb szolgáját: népe közül és az Úr angyalának útmutatása szerint válasszon feleséget fiának, Izsáknak. Olyat, aki hajlandó az ígéret földje felé menni.
Rebeka az a leány, akit az Isten a szolga elé rendel. Ő szép, ő eleve erre van kiválasztva, hogy Izsáknak felesége legyen. Az ígéretnek a várományosa, aki Isten csodálatos terveibe tökéletesen beleilleszkedik.
Tudja, hogy ő kicsoda, ismeri családját, és tudja, hogy amint Isten nem hagyta sose magára az embert, úgy mindig mindenkinek van rálátása arra, hogy Isten még a legbűnösebb emberen is könyörülvén megszabadít minket az örök kárhozattól.
Ahhoz, hogy Ábrahám elküldje a leghűségesebb szolgáját, s ahhoz hogy ez a leghűségesebb szolga felismerje az Izsáknak való lányt, de főleg hogy ebben a lányban meglegyen a szándék arra, hogy idegen földre, az ígéret földjére költözzön - nagyfokú hitre és engedelmességre volt ismételten szükség. Isten iránti tiszteletre.
Vajon bennünk megvan-e a feltétel nélkül való hit?
Tudjuk-e bizton állítani, hogy nekünk minden a javunkra van, mert minket Krisztus megerősít?
Adja a mindenható Isten, hogy a mai napon ez legyen a mi hitvallásunk: nekünk minden javunkra van!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése