"Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy?"
(ApCsel. 5, 3)
Feddést találunk az olvasott Igében. Az intés tartalma elég egyértelmű. A közösség egy tagjának a szívet elfoglalta a Sátán. Talán ember nem jöhetett volna rá a dologra, de a Szentlélek Péternek megmutatta az egészen másnak, láthatatlannak tűnő dolgot.
Két látható szereplője van az igeversnek: Péter, az apostol és Anániás. A "mindenük köz vala" kifejezés a korai keresztyén egyházban is egy vonzó szlogen volt. Nem volt kötelező érvényű a javak közösbe tétele, de szép példája volt annak, hogy a közösség tagjai a krisztusi tanácsnak engedelmeskedve szívvel-lélekkel gondoskodtak egymásról. A közös teherviselés nem feltétele a hitnek, hanem megnyilvánulása.
Anániás ragyogni akart a közösség tagjai előtt, értékesített javainak egy részével kitűnni a többiek közül. Ő valóban sokat adott a közösbe. Emberileg nézve lehet, hogy sokkal többet, mint mások, akik mindenüket odaadták. Mikor azonban egy részét a birtok árából félreteszi, szívében kétely lakozik. Lehet mégsem jó mindent egy lapra feltenni. Isten ugyan mindenható, de azért legyen meg a saját életbiztosítása is az embernek. Ez a kétely a Sátán munkája. A parányi bizalmatlanság azért lesz a veszte ennek az embernek, mert míg - Jézus szavaival élve - kürtöltet maga előtt, addig olyanná lesz mint a meszelt falak. Igazi képmutató.
Sokszor mi magunk is különféle életbiztosításokat kötünk. Igaz barátokat, kapcsolatokat és anyagiakat teszünk félre. Hátha valami baj történik velünk? Akkor kihez fordulunk segítségért. Magunk zárjuk ki Isten szabadításának lehetőségét életünkből.
A keresztyén egyház történetének első sikkasztási kísérlete van itt elénk tárva. Azóta is sokszor kísérletezünk. Embereket, sőt még önmagunkat is becsaphatjuk, félrevezethetjük, de Istent, a szívek vizsgálóját nem.
Két látható szereplője van az igeversnek: Péter, az apostol és Anániás. A "mindenük köz vala" kifejezés a korai keresztyén egyházban is egy vonzó szlogen volt. Nem volt kötelező érvényű a javak közösbe tétele, de szép példája volt annak, hogy a közösség tagjai a krisztusi tanácsnak engedelmeskedve szívvel-lélekkel gondoskodtak egymásról. A közös teherviselés nem feltétele a hitnek, hanem megnyilvánulása.
Anániás ragyogni akart a közösség tagjai előtt, értékesített javainak egy részével kitűnni a többiek közül. Ő valóban sokat adott a közösbe. Emberileg nézve lehet, hogy sokkal többet, mint mások, akik mindenüket odaadták. Mikor azonban egy részét a birtok árából félreteszi, szívében kétely lakozik. Lehet mégsem jó mindent egy lapra feltenni. Isten ugyan mindenható, de azért legyen meg a saját életbiztosítása is az embernek. Ez a kétely a Sátán munkája. A parányi bizalmatlanság azért lesz a veszte ennek az embernek, mert míg - Jézus szavaival élve - kürtöltet maga előtt, addig olyanná lesz mint a meszelt falak. Igazi képmutató.
Sokszor mi magunk is különféle életbiztosításokat kötünk. Igaz barátokat, kapcsolatokat és anyagiakat teszünk félre. Hátha valami baj történik velünk? Akkor kihez fordulunk segítségért. Magunk zárjuk ki Isten szabadításának lehetőségét életünkből.
A keresztyén egyház történetének első sikkasztási kísérlete van itt elénk tárva. Azóta is sokszor kísérletezünk. Embereket, sőt még önmagunkat is becsaphatjuk, félrevezethetjük, de Istent, a szívek vizsgálóját nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése