"Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata..."
(ApCsel 13, 38)
Pál apostolék első missziói útja Pizídiába vezet. Mintegy százhatvan kilométernyi út után jutottak el munkájuk új színhelyére, a pizídiai Antiókhiába, mely Pizídia és Frígia határán fekvő híres város. Ahogyan egész Pamfíliában és Likaóniában, úgy itt is nagyon sok zsidó bevándorló élt. Kr. e. 25 óta a város római kolónia, úgyhogy római jogokat élvezett. Antiókhia híres és élénk kereskedelmi centrum, az Efézusból Kilikába vezető híres útvonal kapuja civilek és katonák számára.
Pál munkásságának itt két jellemző vonása látható:
1. A vidék centrumait keresi fel, mert így az egy helyen végzett munka sokfelé hat.
2. A zsinagógába mennek először.
A zsinagógai istentisztelet az első évszázadban mindenütt azonos rend szerint történik: imádság, papi áldás, egy törvényből való rész felolvasása és fordítása a vidék nyelvére, és – ha nem is minden istentiszteleten – többnyire felolvasás a prófétákból.
Ezek után következett egy szabad beszéd, általában intő tartalmú, amire a zsinagógavezető bárkit felkérhetett, aki képes volt a beszéd megtartására.
Pál, aki otttartózkodása alkalmával megkapja ezt a felkérést, arról szól - amit igeversünk is tömören, de világosan megfogalmaz -, hogy minden kijelentést, melyet az ember élete során meglát, érez, tapasztal, vagy átél, minden bizonyságot, melynek igazsága előttünk hirdettetik, az ember azért kap, hogy őt bűnei felismerésére, azok megvallására, s így a bűnök bocsánatára serkentse.
Beszéde István vértanú beszédére emlékeztet, csak Pál rövidebben és nem annyira élesen fogalmaz.
Megszólítása átfogja Izráel és a pogányok istenfélő tagjait. Talán hozzánk is elérhet! Megjátszott létünk valóságos karmaiból akkor szabadulhatunk, ha életünket, a maga törékenységében átadjuk Krisztusnak, aki bűnbocsánatban és örök üdvösségben részesít minket.
Pál munkásságának itt két jellemző vonása látható:
1. A vidék centrumait keresi fel, mert így az egy helyen végzett munka sokfelé hat.
2. A zsinagógába mennek először.
A zsinagógai istentisztelet az első évszázadban mindenütt azonos rend szerint történik: imádság, papi áldás, egy törvényből való rész felolvasása és fordítása a vidék nyelvére, és – ha nem is minden istentiszteleten – többnyire felolvasás a prófétákból.
Ezek után következett egy szabad beszéd, általában intő tartalmú, amire a zsinagógavezető bárkit felkérhetett, aki képes volt a beszéd megtartására.
Pál, aki otttartózkodása alkalmával megkapja ezt a felkérést, arról szól - amit igeversünk is tömören, de világosan megfogalmaz -, hogy minden kijelentést, melyet az ember élete során meglát, érez, tapasztal, vagy átél, minden bizonyságot, melynek igazsága előttünk hirdettetik, az ember azért kap, hogy őt bűnei felismerésére, azok megvallására, s így a bűnök bocsánatára serkentse.
Beszéde István vértanú beszédére emlékeztet, csak Pál rövidebben és nem annyira élesen fogalmaz.
Megszólítása átfogja Izráel és a pogányok istenfélő tagjait. Talán hozzánk is elérhet! Megjátszott létünk valóságos karmaiból akkor szabadulhatunk, ha életünket, a maga törékenységében átadjuk Krisztusnak, aki bűnbocsánatban és örök üdvösségben részesít minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése