"És lőn, hogy amint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá őt."
(ApCsel 10, 25)
A látomás, amely által Péter apostol megtanulja, hogy Isten nem személyválogató, az ő kegyelmi szándéka egyformán szól mindenkinek - új látásmódban mutatja be ezt az egész világot!
A történet elején Isten angyala látogatja meg Kornéliust (3. vers), az itáliai sereg századosát, mondván, hogy könyörgései és alamizsnái felmentek Isten elébe, azaz meghallgatást találtak. Ugyanakkor a Jeruzsálemből kimozdult apostol is látomásban részesül, amelynek lényege az, hogy amint Isten valakit megtisztít, úgy az a személy már nem lehet többé tisztátalan.
Ebből a látomásból és angyali kijelentésből érkezik el mai igénk a konfrontáció, az egymással való szembesítés színteréhez. A pogány találkozik a zsidó-keresztyénnel, a százados az apostollal, a megtisztított ember, azzal, aki a Megváltó erejét és hatalmát jeleníti meg a világ előtt.
Két világ, és két ellentétes pólus ér össze ebben a történetben, így talán nem csoda, hogy az összeegyezés nem sikerül ideálisan. Mikor Péter, engedve Kornélius meghívásának, beérkezik annak házába, az ottlévők különleges tisztelettel fogadják őt. Megkísértése alkalmával Jézus azt mondta a Sátánnak, hogy egyedül az Istent szabad imádni. Az apostol könnyen félreérthette volna a századosék imádását, de rájött, hogy az az imádat, tisztelet, amellyel ott körülövezték Isten szól.
Általában, amikor két ennyire eltérő világ találkozik össze, elkerülhetetlenek a félreértések, de itt Isten Szentlelke által megoldja a feszültséget.
Általában, amikor két ennyire eltérő világ találkozik össze, elkerülhetetlenek a félreértések, de itt Isten Szentlelke által megoldja a feszültséget.
Így lesz Péter apostol bizonyságtételét követően valósággá a látomás, hogy Isten megtisztíthatja a tisztátalant, meghívhatja a kegyelem asztalához azt is, aki pogány népből való. Egyetlen feltételnek kell megfelelnie csupán: hinnie kell az Úrban. Kornélius teljesíti ezt az elvárást, és hite által, bizonyságtétele által őreá is kitöltetik a Szentlélek.
Kelj fel, énmagam is ember vagyok! - mondja Péter a lábai elé borulónak. Tanuljuk meg tőle ezt az alázatos szolgálatot, hogy tudjunk mi is a körülményekhez képest valóságosan felismerni lehetőségeinket vagy korlátainkat, és felismerni minden eredményességünkben Isten munkáját. Ha mindezekért cserébe az Ő nevéről tudunk szép bizonyságot tenni, vagy akár az ő nevében dicsekedni, akkor mi magunk is a Lélek ajándékával gazdagodhatunk a mai napon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése