"Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele."
(ApCsel 17, 16)
Pál apostol missziói útja során úgy érkezik meg Athénbe, Görögország mai fővárosába, mint menekült. Az evangélium terjesztésének ügyét magára vállalva, munkatársaival egyik vidékről a másikra megy, hogy az emberekkel megismertesse Isten kimondhatatlan kegyelmét, mellyel az emberiségnek az üdvösség lehetőségét megadta. A legtöbb helyen előbb örömmel fogadták bizonyságtételét, aztán némelyekben ez az öröm az irigységen keresztül hatalomféltésbe váltott át. Ennek következtében kellett menekülnie az apostolnak Filippiből, Thesszalonikából, majd még a nemesebb lelkű Béreából is.
Munkatársait (Timótheust és Silást) hátrahagyva érkezik meg Pál Athénbe, az egykori dicső múltjából élő mintegy ötezer lakosú városkába. A missziói lelkülete itt is meghatározó lett, sőt a sok istenszobrok, pogány templomok láttán egészen prófétai magatartásról tesz bizonyságot.
Miközben munkatársait várta, hogy megérkezzenek, Pál kihasználta a lehetőséget, hogy bizonyságot tegyen Istenről, Aki láthatatlan, s akit nem látva is tisztelnek az emberek (23. v). A hely lelkülete, az emberek információ utáni vágya kínálta fel számára az aeropáguson való igehirdetésének lehetőségét.
Sokak számára furcsa az, hogy Pál itt teljesen másképp tesz bizonyságot Krisztusról. Vannak, akik szerint nem is Pál szavait idézi Lukács az athéni történetben. Ha Pál szól, akkor mindenképpen a Szentlélek által teszi. A Szentléleknek pedig megvan az a hatalma, hogy minden lehetőséget felhasználva árassza az Isten ismeretét az emberi szívekbe.
Pál nagyon jól látja az athéni emberek minden új dolog iránti érdeklődését. Azt is, hogy semmi más nincs a világon, ami egyébiránt foglalkoztatná őket. A múlt dicsőségéből próbálnak erőfeszítés nélkül méltósággal élni.
Pál megismeri az athéni embereknek a lelkületét. Olyan, mint a mai világ embereinek a lelkülete. Sokszor a múltból élünk. Kiváncsiak vagyunk mindenre, ami új. Lehetőleg minél kevesebb erőfeszítés által, minél nagyobb haszonra tegyünk szert.
A világsajtó tele van a napokban a görög válság kérdésével. Nem újszerű dolog az, amikor az ember felismeri, hogy a tartozásokat nem lehet halmozni, egyszer ki kell fizetni. Nemcsak a görögöket érinti a válság, hanem minden embert. Még a hitelezőket is.
Szorít bennünket e világ hatalma. Vajon van-e erőnk kitörni belőle? Egyedül nem - csakis Jézus Krisztus által!
Amikor Pál apostol az athéniak előtt az ismeretlenül is tisztelt Istent hirdeti, arra hívja fel a figyelmet, hogy ezt az Istent, akit még nem ismerünk, nekünk MEG KELL ISMERNÜNK. Vágynunk kell a vele való találkozásra, arra, hogy kiemeljen bennünket e múló világ romjai közül, és az Őáltala ingyen felkínált kegyelemben részesítsen.
Munkatársait (Timótheust és Silást) hátrahagyva érkezik meg Pál Athénbe, az egykori dicső múltjából élő mintegy ötezer lakosú városkába. A missziói lelkülete itt is meghatározó lett, sőt a sok istenszobrok, pogány templomok láttán egészen prófétai magatartásról tesz bizonyságot.
Miközben munkatársait várta, hogy megérkezzenek, Pál kihasználta a lehetőséget, hogy bizonyságot tegyen Istenről, Aki láthatatlan, s akit nem látva is tisztelnek az emberek (23. v). A hely lelkülete, az emberek információ utáni vágya kínálta fel számára az aeropáguson való igehirdetésének lehetőségét.
Sokak számára furcsa az, hogy Pál itt teljesen másképp tesz bizonyságot Krisztusról. Vannak, akik szerint nem is Pál szavait idézi Lukács az athéni történetben. Ha Pál szól, akkor mindenképpen a Szentlélek által teszi. A Szentléleknek pedig megvan az a hatalma, hogy minden lehetőséget felhasználva árassza az Isten ismeretét az emberi szívekbe.
Pál nagyon jól látja az athéni emberek minden új dolog iránti érdeklődését. Azt is, hogy semmi más nincs a világon, ami egyébiránt foglalkoztatná őket. A múlt dicsőségéből próbálnak erőfeszítés nélkül méltósággal élni.
Pál megismeri az athéni embereknek a lelkületét. Olyan, mint a mai világ embereinek a lelkülete. Sokszor a múltból élünk. Kiváncsiak vagyunk mindenre, ami új. Lehetőleg minél kevesebb erőfeszítés által, minél nagyobb haszonra tegyünk szert.
A világsajtó tele van a napokban a görög válság kérdésével. Nem újszerű dolog az, amikor az ember felismeri, hogy a tartozásokat nem lehet halmozni, egyszer ki kell fizetni. Nemcsak a görögöket érinti a válság, hanem minden embert. Még a hitelezőket is.
Szorít bennünket e világ hatalma. Vajon van-e erőnk kitörni belőle? Egyedül nem - csakis Jézus Krisztus által!
Amikor Pál apostol az athéniak előtt az ismeretlenül is tisztelt Istent hirdeti, arra hívja fel a figyelmet, hogy ezt az Istent, akit még nem ismerünk, nekünk MEG KELL ISMERNÜNK. Vágynunk kell a vele való találkozásra, arra, hogy kiemeljen bennünket e múló világ romjai közül, és az Őáltala ingyen felkínált kegyelemben részesítsen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése