"Mert követi vala a népnek sokasága, kiáltozva: Öld meg őt!"
ApCsel. 21, 36
Mindaz, amitől barátai óva intik Pált, beteljesedik. Mikor Jeruzsálemben a nyilvánosság előtt megjelenik, a templomba megy, hogy igazságát Istenbe vetett hitének a világ előtt való kiábrázolásával megmutassa, színre lép a gonosz. Néhány Ázsiából jött zsidó - meglátván Pált a templomban - fellázítja a jeruzsálemi zsidókat az apostol ellen, mondván, hogy ő a nép ellen, a törvény ellen és a templom ellen tanít, és pogányokat visz be a templomba.
A jeruzsálemi nép ítéletének rossz felé történő befolyásolását külső körülmények is elősegítik. Az indulat és a gyűlölet olyan erőssé válik bennük, hogy már az igazság nem is érdekli őket, csak a gyűlölet hajtja cselekedeteiket. A hamarkodva és egyoldalúan meghozott ítéletet saját maguk akarják végrehajtani is Pálon: meg akarják ölni őt! Aki pogányokat visz be a templomba, halálos ítéletre számíthat. Az ítéletet a templomban nem hajthatják végre, ezért megfogják Pált, hogy kivonszolják onnan.
Isten gondviselése azonban közbeszól. Úgy mutatja meg Pálnak - és barátainak is - ezt a gondviselést, ahogyan talán elképzelni sem tudták. A római sereg ezredese az, aki meghallja a hírt, hogy Jeruzsálemben zendülés van, s odasietve kimenti Pált az őt ütlegelők köréből, és - bár megkötözi - biztonságba helyezi, majd lehetőséget ad neki a védekezésre.
Ma talán józan ésszel visszagondolva, megértjük, hogy a rómaiak nem Pált, vagy a város nyugalmát óvták, hanem saját hatalmukat, de abban az időben érthetetlennek tűnt, hogy miért mentenek ki egy embert a nép ítéletéből. Isten cselekedett akkor Pál érdekében.
A mi érdekünkben is szüntelenül cselekszik Isten. Bár Krisztus egyszeri áldozata és kereszthalála tökéletesen elégséges volt a mi megváltásunkra nézve, de a Szentlélek által maga Isten vezérel bennünket ennek az áldozatnak az elfogadása felé. Keresztyén életünknek ez a küzdelme: meglátni a láthatatlant és elhinni azt, ami emberi ésszel felfoghatatlan.
Ahogyan Pál életében a római sereg ezredese által cselekedett Isten, úgy a mi megmentésünkre sem használ fel kisebb embereket. Mindent megtesz az Úr azért, hogy a szabadulás útjára lépjünk. Bár sokszor úgy látjuk, hogy az egész világ összefog ellenünk, és nem tudjuk elhallgattatni a Sátán "Öld meg őt!" kiáltozását - bízzunk abban, hogy Isten gyermekei lévén Ő angyalainak parancsol felőlünk is, és az Ő gondviselése kézen hordoz bennünket, hogy még a kőbe se üthessük meg lábainkat (vö. Mt. 4, 6).
A jeruzsálemi nép ítéletének rossz felé történő befolyásolását külső körülmények is elősegítik. Az indulat és a gyűlölet olyan erőssé válik bennük, hogy már az igazság nem is érdekli őket, csak a gyűlölet hajtja cselekedeteiket. A hamarkodva és egyoldalúan meghozott ítéletet saját maguk akarják végrehajtani is Pálon: meg akarják ölni őt! Aki pogányokat visz be a templomba, halálos ítéletre számíthat. Az ítéletet a templomban nem hajthatják végre, ezért megfogják Pált, hogy kivonszolják onnan.
Isten gondviselése azonban közbeszól. Úgy mutatja meg Pálnak - és barátainak is - ezt a gondviselést, ahogyan talán elképzelni sem tudták. A római sereg ezredese az, aki meghallja a hírt, hogy Jeruzsálemben zendülés van, s odasietve kimenti Pált az őt ütlegelők köréből, és - bár megkötözi - biztonságba helyezi, majd lehetőséget ad neki a védekezésre.
Ma talán józan ésszel visszagondolva, megértjük, hogy a rómaiak nem Pált, vagy a város nyugalmát óvták, hanem saját hatalmukat, de abban az időben érthetetlennek tűnt, hogy miért mentenek ki egy embert a nép ítéletéből. Isten cselekedett akkor Pál érdekében.
A mi érdekünkben is szüntelenül cselekszik Isten. Bár Krisztus egyszeri áldozata és kereszthalála tökéletesen elégséges volt a mi megváltásunkra nézve, de a Szentlélek által maga Isten vezérel bennünket ennek az áldozatnak az elfogadása felé. Keresztyén életünknek ez a küzdelme: meglátni a láthatatlant és elhinni azt, ami emberi ésszel felfoghatatlan.
Ahogyan Pál életében a római sereg ezredese által cselekedett Isten, úgy a mi megmentésünkre sem használ fel kisebb embereket. Mindent megtesz az Úr azért, hogy a szabadulás útjára lépjünk. Bár sokszor úgy látjuk, hogy az egész világ összefog ellenünk, és nem tudjuk elhallgattatni a Sátán "Öld meg őt!" kiáltozását - bízzunk abban, hogy Isten gyermekei lévén Ő angyalainak parancsol felőlünk is, és az Ő gondviselése kézen hordoz bennünket, hogy még a kőbe se üthessük meg lábainkat (vö. Mt. 4, 6).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése