"Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, amelylyel most magamat előttetek mentem."
ApCsel. 22, 1
A nép pillanatnyi bosszújától úgy szabadul meg Pál, hogy Jeruzsálem fellázított népe ítéletétől a római hatalom menti meg. Kezdetben csak azért, hogy újabb lázadás ne törjön ki a városban, azután meg - mikor már a római katonák kezdenék el a kínvallatást gyakorolni Pálon - a római polgárjog védelmezi az apostolt, aki már ebben a kiváltságban is született. Műveltsége (a görög, latin és zsidó nyelv ismerete) mind a rómaiak, mind saját zsidó népe között - ha nem is elismerést - tekintélyt vált ki. Tekintélye folytán pedig legalább meghallgatják véleményét. esélyt adnak neki a magamentésre.
Pál a zsidó nép előtt nem védőbeszédet tart, nem életéért könyörög. Jól tudja, hogy életet csak Krisztus adhat. Nem saját életének mentése a legfőbb gondja, hanem a népé. Furcsa dolog, de azokat szeretné az élet útjára vezetni, akik a halálát akarták. Aki az ember életére tör, akármilyen szép vallásos jelszóval is, elveszett ember. Az összecsődült tömeg templomban és a templomon kívül megmutatkozó tetteiből az vált előtte nyilvánvalóvá, hogy szükségük van a Szabadítóra.
Pál ismert gesztussal jelzi a népnek, hogy hozzájuk szól: nyelvükön szólalt meg. A közös nyelv, amelyen megszólal, és múltja, amelyet megvilágít, kapcsolatot teremt közte és hallgatói között. Ezt használja fel Pál arra, hogy mondanivalója és a hallgatósága között is kapcsolat létesüljön.
Védőbeszédében - bár ezt a beszédet inkább népe evangelizációjának lehetne nevezni - Pál hallgatósága elé tárja az azonosságot a zsidó nép és saját maga között. Ugyanabban a városban nőtt fel, ismert volt tanítója, tevékenysége elfogadott volt a városban, sőt még farizeusi meggyőződésével is sokan azonosulni tudtak. Mindezeknek a dolgoknak köszönhető az, hogy most meghallgathatják őt amikor az eltérésekről, különbségekről beszél. Ezek a különbségek pedig megtéréséből erednek, Krisztussal való személyes találkozásából lettek nyilvánvalóvá.
Krisztus megmutatta neki, hogy a reá váró dolgokat el nem kerülheti, de hasznossá teheti magát akár az által is, hogy bizonyságot tesz életéről.
Erre buzdít ma ez az ige is bennünket. Tegyünk bizonyságot mindenről, ami velünk történt. Meg fogjuk látni: életünkben nemcsak nehézségek, próbatételek és szenvedések voltak, de a csodák sem hiányoztak belőle. Nem csupán miattunk történik mindez, hanem azért, hogy Isten üdvözítő akarata mindenek előtt ismert legyen.
Pál a zsidó nép előtt nem védőbeszédet tart, nem életéért könyörög. Jól tudja, hogy életet csak Krisztus adhat. Nem saját életének mentése a legfőbb gondja, hanem a népé. Furcsa dolog, de azokat szeretné az élet útjára vezetni, akik a halálát akarták. Aki az ember életére tör, akármilyen szép vallásos jelszóval is, elveszett ember. Az összecsődült tömeg templomban és a templomon kívül megmutatkozó tetteiből az vált előtte nyilvánvalóvá, hogy szükségük van a Szabadítóra.
Pál ismert gesztussal jelzi a népnek, hogy hozzájuk szól: nyelvükön szólalt meg. A közös nyelv, amelyen megszólal, és múltja, amelyet megvilágít, kapcsolatot teremt közte és hallgatói között. Ezt használja fel Pál arra, hogy mondanivalója és a hallgatósága között is kapcsolat létesüljön.
Védőbeszédében - bár ezt a beszédet inkább népe evangelizációjának lehetne nevezni - Pál hallgatósága elé tárja az azonosságot a zsidó nép és saját maga között. Ugyanabban a városban nőtt fel, ismert volt tanítója, tevékenysége elfogadott volt a városban, sőt még farizeusi meggyőződésével is sokan azonosulni tudtak. Mindezeknek a dolgoknak köszönhető az, hogy most meghallgathatják őt amikor az eltérésekről, különbségekről beszél. Ezek a különbségek pedig megtéréséből erednek, Krisztussal való személyes találkozásából lettek nyilvánvalóvá.
Krisztus megmutatta neki, hogy a reá váró dolgokat el nem kerülheti, de hasznossá teheti magát akár az által is, hogy bizonyságot tesz életéről.
Erre buzdít ma ez az ige is bennünket. Tegyünk bizonyságot mindenről, ami velünk történt. Meg fogjuk látni: életünkben nemcsak nehézségek, próbatételek és szenvedések voltak, de a csodák sem hiányoztak belőle. Nem csupán miattunk történik mindez, hanem azért, hogy Isten üdvözítő akarata mindenek előtt ismert legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése