"Bemenvén pedig a zsinagógába, bátorsággal szól vala, három hónapon át vetekedvén és igyekezvén meggyőzni az Isten országára tartozó dolgokról."
(ApCsel 19, 8)
Efézusban, ebben a sokoldalúnak bemutatott városban, Pál arra törekszik, hogy népe fiai közt beszéljen a Krisztusról. Zsinagógába megy be, ahol Istent ismerő. őt tisztelő emberek vannak. Akár a mi templomainkban is többnyire olyan emberek fordulnak meg, akik valamelyest ismerik Istent, és épp ezért szeretnék Őt jobban megismerni. Ebben az viheti előbbre az embert, ha felismeri a templomok igazi értékét. Luther mondta, hogy a templomot nem szobrok, festmények vagy egyéb díszítések, hanem Isten Igéjének élő hirdetése teszi értékessé. Az efézusi zsinagógát, a jeruzsálemi templomot, de bármelyik Isten-házát nem az ünneplőbe öltözött emberek sokasága, hanem az teszi értékessé, ha benne az emberek Isten élő Igéjével találkoznak.
Pál mikor három hónapig a zsinagógában Isten Igéjét hirdette, először is bátorsággal szólt. Nyíltan szól, bátran őszintén beszél, talán olyan dolgokról is, amelyek nemcsak más emberek tévedéseit, de a saját életének eddigi hibáit is felfedik. Teheti ezt azért, mert tudja, hogy bűneit Krisztus megbocsátotta. Az a Krisztus, aki egykor a damaszkuszi úton felállította az útnak porából, sohasem hagyja őt el.
Másodszor vetekedik a gyülekezettel, azaz társalog, párbeszédet folytat, vitázik az emberekkel. Az igazi igehirdető nem egyoldalú beszélgetést folytat, hanem igyekszik meghallgatni azt is, hogy milyen helyzetben van, milyen körülmények között él az, akihez az Isten küldte. Csak akkor lehet teljessé egy párbeszéd, csak akkor jöhet létre kapcsolat két ember közt, ha vannak közös dolgaik.
Harmadszor meggyőzi az embereket, azaz megnyeri őket az Isten országára.
Ha belegondolunk abba, hogy három hónapi zsinagógai tanítás után Pál tanítása és a Szentlélek által Jézus nevében végzett gyógyításai miatt a nép haragja felgerjed, és Pálnak az Istenben hívők közösségével Tirannus előadásokra használt termében kell tanítania, akkor rájövünk arra is, hogy nem véletlenül történt semmi. Nem spontán dolog volt az, hogy ilyen erővel hirdette Pál Efézusban az Isten Igéjét.
Nem véletlen az sem, hogy templomainknak nemcsak ékessége, de egyedüli értelme Isten Igéjének a hirdetése. Ha ott vagyunk, nekünk szól: minket bátorít, bennünket erősít és vezet üdvösségre! Nem véletlenül, Isten gondviselő szeretete ez. Hallgassuk, értsük meg és adjuk tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése