"És miután szerencsésen megmenekültek, akkor megtudák, hogy Melitának neveztetik az a sziget."
ApCsel 28, 1
Hajótörést szenvednek Pálék. A hajó, amelyen kettőszázhetvenhat ember van kettétörik. Vannak a hajón lévő emberek között szabadok, de vannak rabok is. Vannak, akik reménykednek a megmenekülésben, s vannak, akik úgy ugranak be a tengerbe, hogy már nem is reménykednek. A hajótörést megelőző órákban az apostol kéri a hajón tartózkodó embereket, hogy egyenek valamit...és megszegi nekik a kenyeret - ugyanúgy, mint ahogy a Krisztus áldozatára emlékezve tette ezt missziói útjai során. Ezzel az erővel és ezzel a reménységgel vetik életüket a hajón levők a habok közé - bízva abban, ha már ők nem, akkor valaki más megsegíti őket, és partra juttatja. Ez a Valaki, az az Isten, akit Pál szolgál, a part pedig Melita, azaz Málta szigete, mely a szeretetszolgálat fogalmával nőtt össze azóta. Az addig barbárként ismert máltai nép, a benszülöttek ugyanis emberségről és önzetlen szeretetről adtak példát, mikor a nincstelenül partravetett emberek vacogva, kifáradva a partra jutottak.
Isten betartja ígéretét Pálnak - neki meg kell érkeznie Rómába, de a hajón lévő valamennyi embert is megmenti a háborgó vihartól.
Bennünket is meg akar menteni életünk viharában. Ha nehéz, szorult helyzetünkben, Benne bízva vetjük alá magunkat az Ő akaratának és engedelmeskedünk Neki, akkor bennünket is megment, révbe juttat. Gondoskodik a biztos partot-érésről, arról, hogy Néki szolgálva mindenünk meglegyen!
Isten betartja ígéretét Pálnak - neki meg kell érkeznie Rómába, de a hajón lévő valamennyi embert is megmenti a háborgó vihartól.
Bennünket is meg akar menteni életünk viharában. Ha nehéz, szorult helyzetünkben, Benne bízva vetjük alá magunkat az Ő akaratának és engedelmeskedünk Neki, akkor bennünket is megment, révbe juttat. Gondoskodik a biztos partot-érésről, arról, hogy Néki szolgálva mindenünk meglegyen!