"...átadák mind Pált, mind némely egyéb foglyokat egy Július nevű századosnak a császári seregből."
ApCsel. 27b
Megszületett a helytartó döntése: Pált Rómába küldi. Július centúrió veszi át a foglyokat, aki a Cézáreában lévő öt cohors egyikéhez tartozik. A cohors Augusta tagjai különleges császári megbízatásokat teljesítettek. A császári provinciákba üzeneteket vittek, felülvizsgálták az egyes tisztviselőket és foglyokat szállítottak. A foglyok többnyire halálra ítélt bűnözők voltak, akiket azért küldtek Rómába, hogy a vadállatok elé vetve szórakoztassák a cirkusz közönségét.
Ilyen embereknek és ilyen körülmények közt adják át Pált, a viszonylag már megszokott, biztonságos fogházból, a bizonytalan jövőbe.
Semmi biztató jel nincs, látszólag minden emberi rendeletre történik. Tudjuk mi jól, mennyire bízhatunk meg azokban a dolgokban, melyek emberi rendeléseken alapulnak. Ezért lenne Pálnak is minden oka rettegni. Mégsem teszi, mert neki hite van. Érezhetjük mi is sokszor életünkben azt, amit az apostol is érezhetett ezekben a napokban: a sors hátára kapta, bizonytalanná, kiszámíthatatlanná lett minden az ember jövőjét illetően.
Ugye érezzük ezt a kiszámíthatatlanságot életünkben? Muszáj ennek így lennie? Nem! Mert a bizonytalanság megemészt. A rosszat azonban nem kell elfogadnunk. Isten saját képességünk által, a hit ajándéka által akar bennünket erősekké, reménységben élőkké tenni.
Így tette Pál apostollal is, mikor elindította Róma felé vezető útján. Minden út Rómába vezet - tartja a szólás. Mindenkinek van egy jól meghatározott életcélja, ahova élete útjai vezetnek. Hiszed, hogy Isten veled van ezen az úton? Fogja kezed, hogy megérkezz...Hozzá.
Ilyen embereknek és ilyen körülmények közt adják át Pált, a viszonylag már megszokott, biztonságos fogházból, a bizonytalan jövőbe.
Semmi biztató jel nincs, látszólag minden emberi rendeletre történik. Tudjuk mi jól, mennyire bízhatunk meg azokban a dolgokban, melyek emberi rendeléseken alapulnak. Ezért lenne Pálnak is minden oka rettegni. Mégsem teszi, mert neki hite van. Érezhetjük mi is sokszor életünkben azt, amit az apostol is érezhetett ezekben a napokban: a sors hátára kapta, bizonytalanná, kiszámíthatatlanná lett minden az ember jövőjét illetően.
Ugye érezzük ezt a kiszámíthatatlanságot életünkben? Muszáj ennek így lennie? Nem! Mert a bizonytalanság megemészt. A rosszat azonban nem kell elfogadnunk. Isten saját képességünk által, a hit ajándéka által akar bennünket erősekké, reménységben élőkké tenni.
Így tette Pál apostollal is, mikor elindította Róma felé vezető útján. Minden út Rómába vezet - tartja a szólás. Mindenkinek van egy jól meghatározott életcélja, ahova élete útjai vezetnek. Hiszed, hogy Isten veled van ezen az úton? Fogja kezed, hogy megérkezz...Hozzá.