"Mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére."
(ApCsel 19, 5)
Harmadik missziói útján, Pálnak jelentős állomáshelye Efézus, az akkor ismert világ egyik igen fontos városa. Maga a város mintha a pogány népeknek, a varázslóknak, szélhámosoknak menedéket biztosító hely lenne. Az Artemisz temploma körül különböző felfogású emberek találkoztak.
Pál, amikor Efézusba érkezik, talál olyan embereket, akik már hallottak a keresztyénségről. A János keresztségében részesülve, ők a megtérésre megkeresztelkedtek ("Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre" Mt. 3, 11a), és tudják, hogy a fejsze immár a fák gyökerére vettetett, de ennél semmit többet. Olyan embereket talál Pál Efézusban, akik névleg ugyan keresztyének, de a Szentlélek ajándékáról nem is hallottak még.
Nagyon sok ilyen névleg keresztyén ember él körülöttünk. Sőt talán mi magunk is ilyenekké váltunk ebben az előre becsomagolt világunkban. Mit jelent csupán névleg keresztyénnek lenni? Ilyen ember az, akit ugyan születése után megkereszteltek, de aztán semmi köze nem lett Istennel és a gyülekezettel, mint Isten földi testével, vagy annak templomával. De jelenti azt az embert is, aki ugyan lehetősége szerint eljár a templomba is - akár rendszeresen, de mégsem veszi a Szentlélek ajándékát, ugyanolyan fáradtan, vagy boldogtalanul éli életét tovább, azt gondolván, hogy neki semmi öröme nincsen.
Akkor mégis miért vállalják egyesek, hogy ha névleg is, de keresztyének legyenek? Efézusban azért, mert egy új vallási irányzattal szerettek volna azonosulni. Tartalmasnak tűnhetett, talán érdekesnek az a kapcsolat, ami a keresztyén gyülekezetek között az apostolok tevékenységének idején kialakult.
A ma embere ezzel szemben azért vállalja a keresztyénségét, mert az pozíciót, tisztséget, megbecsülést eredményezhet számára. Választási kampányok során láthatjuk legtöbbször politikusainkat templomba menni - s általában nem azért, hogy Isten segedelmét kérjék a hatalmi megmérettetés előtt, hanem, hogy az emberek előtt vallásosságukkal - névleges keresztyénségükkel tetszelegjenek. De vannak olyan emberek is, akik ruhájukat bemutatni, emberekkel találkozni, új híreket hallani, vagy továbbadni mennek templomba. Pedig ott Istennel kell találkoznunk, Őelőtte alázattal kell meghajolnunk, és az Ő üzenetét meghallanunk - saját magunk részére biztatásként megélnünk, embertársaink számára pedig örömüzenetként továbbadnunk.
Észrevettük, hogy mennyien vagyunk manapság ilyen "névleg keresztyének"? Nekünk szól az apostol intése, melyet az efézusbeliekhez intézett: Vegyetek Szentlelket! Higyjetek a Krisztus Jézusban!
Énekeskönyvünk egyik énekének szavával kérdezhetjük: "Mit használ keresztyénségem, ha nem aszerint élek?" - a választ tudjuk jól: semmit! Fogadjuk meg az apostol tanácsát: keressük Isten Szentlelkének irányítását, ajándékait!
Pál, amikor Efézusba érkezik, talál olyan embereket, akik már hallottak a keresztyénségről. A János keresztségében részesülve, ők a megtérésre megkeresztelkedtek ("Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre" Mt. 3, 11a), és tudják, hogy a fejsze immár a fák gyökerére vettetett, de ennél semmit többet. Olyan embereket talál Pál Efézusban, akik névleg ugyan keresztyének, de a Szentlélek ajándékáról nem is hallottak még.
Nagyon sok ilyen névleg keresztyén ember él körülöttünk. Sőt talán mi magunk is ilyenekké váltunk ebben az előre becsomagolt világunkban. Mit jelent csupán névleg keresztyénnek lenni? Ilyen ember az, akit ugyan születése után megkereszteltek, de aztán semmi köze nem lett Istennel és a gyülekezettel, mint Isten földi testével, vagy annak templomával. De jelenti azt az embert is, aki ugyan lehetősége szerint eljár a templomba is - akár rendszeresen, de mégsem veszi a Szentlélek ajándékát, ugyanolyan fáradtan, vagy boldogtalanul éli életét tovább, azt gondolván, hogy neki semmi öröme nincsen.
Akkor mégis miért vállalják egyesek, hogy ha névleg is, de keresztyének legyenek? Efézusban azért, mert egy új vallási irányzattal szerettek volna azonosulni. Tartalmasnak tűnhetett, talán érdekesnek az a kapcsolat, ami a keresztyén gyülekezetek között az apostolok tevékenységének idején kialakult.
A ma embere ezzel szemben azért vállalja a keresztyénségét, mert az pozíciót, tisztséget, megbecsülést eredményezhet számára. Választási kampányok során láthatjuk legtöbbször politikusainkat templomba menni - s általában nem azért, hogy Isten segedelmét kérjék a hatalmi megmérettetés előtt, hanem, hogy az emberek előtt vallásosságukkal - névleges keresztyénségükkel tetszelegjenek. De vannak olyan emberek is, akik ruhájukat bemutatni, emberekkel találkozni, új híreket hallani, vagy továbbadni mennek templomba. Pedig ott Istennel kell találkoznunk, Őelőtte alázattal kell meghajolnunk, és az Ő üzenetét meghallanunk - saját magunk részére biztatásként megélnünk, embertársaink számára pedig örömüzenetként továbbadnunk.
Észrevettük, hogy mennyien vagyunk manapság ilyen "névleg keresztyének"? Nekünk szól az apostol intése, melyet az efézusbeliekhez intézett: Vegyetek Szentlelket! Higyjetek a Krisztus Jézusban!
Énekeskönyvünk egyik énekének szavával kérdezhetjük: "Mit használ keresztyénségem, ha nem aszerint élek?" - a választ tudjuk jól: semmit! Fogadjuk meg az apostol tanácsát: keressük Isten Szentlelkének irányítását, ajándékait!
Segíts, Uram, hogy éltemet(MRÉ 432)
Csak Tenéked szenteljem,
S minden cselekedetemet
Kedved szerint rendeljem!
Nyújts erőt és értelmet,
Minden lelki sérelmet
Hogy gondosan elkerüljek,
S végre mennyben örvendezzek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése