2015. július 14., kedd

"Mi pedig előremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, ő maga gyalog akarván jőni."
ApCsel. 20, 13

Furcsa dolog, hogy a damaszkuszi út óta Pált állandóan tevékenykedik, utazik, hirdeti az Igét, így szolgálva Urának.
Most egymaga indul útnak: munkatársai hajón, Pál gyalog utazik. Egyedül akar lenni Urával, aki nemcsak általa, hanem vele is szüntelenül érezteti szeretetét, segítségét. Krisztus szolgáinak szükségük van a csendre, az Úrral való zavartalan közösségre.
Asszusz Troásztól 25 km-re fekszik délkelet irányban. Ma Edremitnek hívják. Pál itt csatlakozik munkatársaihoz és együtt folytatják útjukat Milétoszig, amely hetven kilométerre található Asszusztól. Ez egy régi híres város, négy kikötővel, valamikor Jónia fővárosa, a Maeander folyótól nyugatra, Kis-Ázsia nyugati partján fekszik. Híres ókori filozófusok, Thales, Anaximenos hazája. A perzsák pusztították el, így a rómaiak korában nem volt nagyobb jelentősége, pusztán múltja. Ma csak egy falu őrzi emlékét.
Hasonlóan Pál életéhez, Isten gyakran a mai embereket is lecsendesíti. Míg bennünket is "gyalog járat", eszünkbe juthat a zsoltáros elmélkedése: "Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm. Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért."
Így ment gyalog Pál apostol, nekünk is sokszor így kell mennünk, járnunk életünk ösvényeit. Közben észre fogjuk venni, hogy mégsem vagyunk egyedül: az Úr szüntelenül velünk van.

Nincsenek megjegyzések: