"Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass..."
(ApCsel 18, 9)
Athénból Pál Korinthusba utazik. Görögország akkori legbefolyásosabb városát fényűző életet élő gazdagok és nyomorgó szegények, zsidók és görögök lakták. A világvárosok fény- és árnyoldalai egyaránt jellemzik a várost. Görögország piacának is tekintették. Az Akropolis dombja kiemelkedett a városból, amely részben erődítményként szolgált, részben Aphrodité templomának színhelye.
Aphrodité kultusza virágkorát élte ekkor, vagy ezer papnője volt. Ezek szent prostituáltakként estéről estére a város utcáin sétáltak, hogy ott folytassák mesterségüket. Az erkölcstelen és fényűző életstílus érzékeltetése kifejezésére szolgál a vele kapcsolatban született szállóige: „nem mindenki engedhet meg magának egy korinthusi utat”.
Ilyen körülmények közé érkezett Pál, amikor Athénből átment Korinthusba. Hamarosan egy pontuszi származású zsidó férfival ismerkedett meg, Akvilával és feleségével, Priszcillával. Társtalanul megy Korinthusba, de társakra talál, munkalehetőséget kap, megélhetése itt így van biztosítva. Sátorkészítésből él meg, de szombatonként a zsinagógában győzködi a zsidókat. Az evangélium hirdetését nem foglalkozásnak, hanem hívatásnak tekinti. Munkája eredménye hamarnjelentkezik. Némelyeket a vita során sikerült jobb belátásra bírnia, meggyőznie, megnyernie az evangéliumnak.
Munkatársai (Silás és Timótheus) megérkezése után a megélhetéséért folytatott munkát lemondta, és naponként (nemcsak szombaton) tanított a zsinagógában. Makedóniából pénzadományt is kapott. Ez a gyülekezeti adomány lehetővé tette, hogy teljes erejét és idejét az evangélium hirdetésére fordítsa. Bizonyságot tett Krisztusról a lehető leghatározottabban. Jézus a Krisztus, a megígért Messiás. Ő az ember egyetlen közbenjárója. Ő óvja meg a világot a pusztulástól, ő az új élet ajándékozója.
A zsinagóga népének egy része Isten nevében elzárja magát Istentől. Ellenállnak Pál bizonyságtételének, sőt szidalmazzák is. Kizárják az apostolt a zsinagógából, de ő a zsinagógával szemben lévő házban, Justusnál kap menedéket, ahol a további igehirdetések helyszíne is biztosítva lett.
Isten bátorító szava éjjeli látás által ösztönzi Pált további munkára Korinthusban. A látás formája és tartalma egyaránt emlékeztet a prófétáknak adott kijelentésekre. Külsősége egyedi, titokzatos, de tartalma világos. Bátorít, munkára serkent, biztat.
Az Úr biztos oltalom és menedék. Az Úr ígérete szerint Pál jó reménységgel tekinthet munkájára. Az Úr látja
azokat, akiket Pál még nem lát és tud azokról, akikről Pál még nem tud. Ura kijelentése alapján másfél évig munkálkodott még Korinthusban.
Sokszor mi is megtapasztalhatjuk az Úrnak személyes, csak a mi élethelyzetünkre érvényes tanácsát: ma ugyanazt mondja nekünk is, mint egykor Pálnak: Ne félj, hanem szólj! Tégy bizonyságot Istenedről szavakban, tettekben és gondolatokban!
Aphrodité kultusza virágkorát élte ekkor, vagy ezer papnője volt. Ezek szent prostituáltakként estéről estére a város utcáin sétáltak, hogy ott folytassák mesterségüket. Az erkölcstelen és fényűző életstílus érzékeltetése kifejezésére szolgál a vele kapcsolatban született szállóige: „nem mindenki engedhet meg magának egy korinthusi utat”.
Ilyen körülmények közé érkezett Pál, amikor Athénből átment Korinthusba. Hamarosan egy pontuszi származású zsidó férfival ismerkedett meg, Akvilával és feleségével, Priszcillával. Társtalanul megy Korinthusba, de társakra talál, munkalehetőséget kap, megélhetése itt így van biztosítva. Sátorkészítésből él meg, de szombatonként a zsinagógában győzködi a zsidókat. Az evangélium hirdetését nem foglalkozásnak, hanem hívatásnak tekinti. Munkája eredménye hamarnjelentkezik. Némelyeket a vita során sikerült jobb belátásra bírnia, meggyőznie, megnyernie az evangéliumnak.
Munkatársai (Silás és Timótheus) megérkezése után a megélhetéséért folytatott munkát lemondta, és naponként (nemcsak szombaton) tanított a zsinagógában. Makedóniából pénzadományt is kapott. Ez a gyülekezeti adomány lehetővé tette, hogy teljes erejét és idejét az evangélium hirdetésére fordítsa. Bizonyságot tett Krisztusról a lehető leghatározottabban. Jézus a Krisztus, a megígért Messiás. Ő az ember egyetlen közbenjárója. Ő óvja meg a világot a pusztulástól, ő az új élet ajándékozója.
A zsinagóga népének egy része Isten nevében elzárja magát Istentől. Ellenállnak Pál bizonyságtételének, sőt szidalmazzák is. Kizárják az apostolt a zsinagógából, de ő a zsinagógával szemben lévő házban, Justusnál kap menedéket, ahol a további igehirdetések helyszíne is biztosítva lett.
Isten bátorító szava éjjeli látás által ösztönzi Pált további munkára Korinthusban. A látás formája és tartalma egyaránt emlékeztet a prófétáknak adott kijelentésekre. Külsősége egyedi, titokzatos, de tartalma világos. Bátorít, munkára serkent, biztat.
Az Úr biztos oltalom és menedék. Az Úr ígérete szerint Pál jó reménységgel tekinthet munkájára. Az Úr látja
azokat, akiket Pál még nem lát és tud azokról, akikről Pál még nem tud. Ura kijelentése alapján másfél évig munkálkodott még Korinthusban.
Sokszor mi is megtapasztalhatjuk az Úrnak személyes, csak a mi élethelyzetünkre érvényes tanácsát: ma ugyanazt mondja nekünk is, mint egykor Pálnak: Ne félj, hanem szólj! Tégy bizonyságot Istenedről szavakban, tettekben és gondolatokban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése