"A hazug beszédtől távol tartsd magad, és az ártatlant s az igazat meg ne öld; mert én nem adok igazat a gonosznak."
II. Mózes 23, 7
Erkölcsi tanítás hangzik el az Exodusban. A törvénynek magyarázata, értelmezése, mely az ártatlan védelmét, megóvását tartja fontosnak, az egyenes, tiszta és őszinte beszéd mellett.
Ha ezekről a dolgokról kezdünk el elmélkedni, jónak tartanám, ha csupán személyes élményem lenne aggasztó. Nem tudom más mennyire és hogyan viszonyul az igazsághoz, de azt tudom - személyes tapasztalatból -, hogy mennyire visszás dolgokat okoz a ferdített beszéd.
Tény, hogy a törvény betartásával mi emberek elég rosszul állunk. A Szentírás is arról tanít, hogy azt a bűnt, amit ősszüleink a Paradicsomban elkövettek, mi életünk során egyre inkább, napról-napra növeljük. Hiába minden humánus szándék az emberben, hiába a vágy a jóra és a szép dolgokra, az ember csak esendő, kísértéseknek kitett, gyenge akaratú, korlátozott hatalmú ember marad.
De pont az, ami elveszít bennünket, az lesz, ami mégis megtart: a törvény. Isten azt akarja, hogy igazságosságának elégtétel adassék (HK 12). Ezért adta nékünk az Ő egyetlen Fiát, a Jézus Krisztust, ki ember lévén testvérünkké lett - így szólíthatjuk Istent Atyánknak. Őbenne Isten tökéletes elégtételét vette annak a törvénynek, melyet ember az engedetlenség hajlama miatt sohasem tudott volna tökéletesen megfelelni.
Igénkben szó van a hazug beszédről, az ártatlan vagy az igaz ember megöléséről, mely dolgok tudjuk, hogy világunkban mindennapossá váltak. S mi, ha még nem is követünk el ilyen bűnöket, ha még csak gondolatban sem, de hallgatásunkkal, beleegyezésünkkel sose felelünk meg a törvény előírásainak. Törvényen kívülivé válunk, hacsak valaki, vissza nem hoz minket, eleget nem tesz érettünk.
Ez a Valaki Jézus Krisztus, kit az Atya a mi tökéletes igazságunkra, megváltásunkra ajándékozott nékünk. Róla szól a törvény könyve, Ő a a mi reménységünk.
Ha nem vagyunk még elég határozottak eligazodni e világ visszásságaiban, jöjjünk Hozzá! Akár ma: Ő tárt karokkal fogad minket!
Ha ezekről a dolgokról kezdünk el elmélkedni, jónak tartanám, ha csupán személyes élményem lenne aggasztó. Nem tudom más mennyire és hogyan viszonyul az igazsághoz, de azt tudom - személyes tapasztalatból -, hogy mennyire visszás dolgokat okoz a ferdített beszéd.
Tény, hogy a törvény betartásával mi emberek elég rosszul állunk. A Szentírás is arról tanít, hogy azt a bűnt, amit ősszüleink a Paradicsomban elkövettek, mi életünk során egyre inkább, napról-napra növeljük. Hiába minden humánus szándék az emberben, hiába a vágy a jóra és a szép dolgokra, az ember csak esendő, kísértéseknek kitett, gyenge akaratú, korlátozott hatalmú ember marad.
De pont az, ami elveszít bennünket, az lesz, ami mégis megtart: a törvény. Isten azt akarja, hogy igazságosságának elégtétel adassék (HK 12). Ezért adta nékünk az Ő egyetlen Fiát, a Jézus Krisztust, ki ember lévén testvérünkké lett - így szólíthatjuk Istent Atyánknak. Őbenne Isten tökéletes elégtételét vette annak a törvénynek, melyet ember az engedetlenség hajlama miatt sohasem tudott volna tökéletesen megfelelni.
Igénkben szó van a hazug beszédről, az ártatlan vagy az igaz ember megöléséről, mely dolgok tudjuk, hogy világunkban mindennapossá váltak. S mi, ha még nem is követünk el ilyen bűnöket, ha még csak gondolatban sem, de hallgatásunkkal, beleegyezésünkkel sose felelünk meg a törvény előírásainak. Törvényen kívülivé válunk, hacsak valaki, vissza nem hoz minket, eleget nem tesz érettünk.
Ez a Valaki Jézus Krisztus, kit az Atya a mi tökéletes igazságunkra, megváltásunkra ajándékozott nékünk. Róla szól a törvény könyve, Ő a a mi reménységünk.
Ha nem vagyunk még elég határozottak eligazodni e világ visszásságaiban, jöjjünk Hozzá! Akár ma: Ő tárt karokkal fogad minket!