"És ismét kiméne a tenger mellé; és az egész sokaság megy vala ő hozzá, és ő tanítja vala őket."
Márk evangéliuma 2, 13
Jézus csodatettének hírére a nép követi Őt a tenger mellé. Jézus itt nem akar újabb csodát tenni, nem messiási erejével akarja most felhívni a figyelmet, hanem tanítani akarja a népet: beszédek, példázatok által.
Sokszor tanít Isten Fia példázatokban. A híres Hegyi beszédben például a korabeli zsidóság életének minden területének jellegzetességeiből merített azért, hogy mindenki érdeklődését felkeltse. Tanított a törvény betartásáról, az imádkozásról, a hálaadásról, de ugyanúgy gyakran élt az állattenyésztés, vagy a földművelés nehéz munkájának a képeivel.
Hasonlóképpen szólítja meg és tanítja most is - igeversünk példázata szerint - a csodálkozó hallgatóságot. Szüksége van az embernek arra, hogy ne csak gyakorlati tapasztalás által ismerje meg a világot, hanem előbb felkészüljön arra, hogy mire számíthat. Gyermekfejjel ezért járunk iskolába. Munkások ezért kell szakképesítést nyerjenek. Ahogy a munkás felkészül a rá váró feladatokra, ugyanúgy az embereknek is fel kell készülniük az életre: a nehézségekre és a megoldásokra egyaránt.
Miben segíthet nékünk Jézus tanítása? Nem fogja mindenkinek megmondani, hogy miképpen kell elvégezni a feladatokat, mire ügyeljünk hogy elkerüljük a munkahelyi baleseteket. Jézus tanítása, az igehirdetés, vallásos tanulmányaink teljesen más jellegűek kell legyenek.
Jézus arra tanítja a népet, hogy Isten országában minden lehetséges. Mint ahogy a gutaütöttet meg lehetett gyógyítani, társai hitét látva, bűneit elengedve, ugyanúgy Isten képes rá, hogy betöltve a törvényt, Krisztus áldozata által átírja életünket. Csupán engednünk kell az Ő akaratának.
A tengerparti tanítás után, Jézus megszólítja Lévit, aki a vámszedők között ült: Kövess engemet! - mondja. Talán nem ő volt, aki legjobban megérdemelte volna az elhívást, a lehetőséget hogy az Úr követője legyen, de Jézus mégis elhívja Őt. Nem az érdemeinket, hanem a szükségünket nézi az Isten. Lévi szükségben szenved. Látva Jézus tetteit, megmagyarázhatatlan csodadolgait, azt, hogy nem csupán magyarázza, de betölti a törvényt és mutatja a törvény lehetőségeit, de nem utolsó sorban ismerve saját életének korlátoltságát, követi Jézust.
Ismerjük fel mi is szükségleteinket, s kövessük Jézust Most nekünk is édesen mondja: jöjj! (MRÉ 468)