"Amint meg van írva a prófétáknál: Ímé én elküldöm az én követemet a te orcád előtt, aki megkészíti a te útadat előtted."
Márk evangéliuma 1, 2
Márk evangéliuma a bibliamagyarázók előtt az úgynevezett forrás-evangélium. Idegen megnevezéssel Q vagy forrásevangéliumnak nevezik, mert a Szentírásban szereplő történeti írások közül ez a legrégebbi, Jézus korához legközelebbi leírás. Ebből is - és persze a szerzők személyes élményeiből - táplálkoznak a többi evangéliumok is, melyek Jézus földi életének történéseit beszélik el.
Márk azzal indítja az "örömüzenetet", hogy Isten megígérte, hogy elküldi az ő követét, aki eljövetelét és majdani fellépését készíti elő a Messiásnak. Akik ismerjük Jézus élettörténetét, tudjuk jól, hogy az írás Keresztelő Jánosra utal. Ő a kiáltó szó a pusztában, ő, aki bizonyságot tesz Krisztusról, ő az, aki hirdeti a megtérés lehetőségét minden ember számára. Nemcsak egyszerű, hétköznapi bűnös embereknek, de még a mérges kígyó fajzatainak titulált farizeusok és írástudók előtt is a megtérés gyümölcseiről beszélt. Szolgálatának csúcsa az volt, mikor az Üdvözítő megjelent előtte a Jordán vizénél, és megkeresztelkedett általa, mert így kellett betölteniük az Isten Igéjét.
Ha figyelmesen elolvasod újra az Igét, észreveszed benne, hogy Isten hozzád szól - személyesen. Ígéri, hogy neked is elküldi az Ő követét, aki egyengeti a te utadat. Észrevetted már? Nem Jézusnak volt abban az időben szüksége útegyengetőre, hanem azoknak, akik Jézus felé kellett menjenek. Nekünk is szükségünk van olyan személyekre, aki utainkat Megváltónk felé egyengetik. Higyjük el, vannak ők, akik életünket Isten országa felé irányítják. Van egy kedves kis énekünk, mely így kezdődik: "Te csak az Istennek országát keresd és az Ő nagy igazságát, minden egyéb megadatik majd neked". Ez hitünk alapja: megkeresni és megtalálni Istent, és Benne, általa megnyerni az életet! Ebben segítenek bennünket az útkészítők, akik egyengetik útunkat Isten felé. Adjunk értük hálát Istennek!