"Mondom néked, kelj föl, vedd fel a te nyoszolyádat, és eredj haza."
Márk evangéliuma 2, 11
.
Jézus messiási tettei révén vitába kerül népe kegyességi vezetőivel, és láthatóvá lesz, hogy törvényértelmezése – törvénytisztelete ellenére is – más, mint az írástudóké és a farizeusoké.
Jézus ígét hirdet Kapernaumban. Isten országáról szóló tanítására nagy tömeg gyűlik össze egy háznál, ahol már az udvaron sem férnek el. Mindenki lecsendesedve hallgatja Jézus beszédét. Tanítása közben egyszerre megélénkül a jelenet: egy tehetetlen bénát visz hozzá négy ember. Jézusba vetett bizalmuk és segítőkészségük olyan nagy, hogy eszközökben nem válogatva végül is eléje juttatják a beteget: az oldallépcsőn mennek fel a lapos vályogtetőre, ezt Jézus fölött kibontják, így engedik le eléje a beteget ágyastól.
Jézus válasza erre a közbenjáró hitre a bűnbocsánat meghirdetése a betegre nézve.
Néhány írástudó van jelen, és ezek istenkáromlásnak minősítik, hogy Jézus bűnt bocsát meg valakinek, s ez által várja annak gyógyulását. Bűnt csak Isten bocsáthat meg - hirdetik a farizeusok. Szerintük Jézus szava felelőtlen is: senki sem gondolhatja komolyan, hogy a bűnök megbocsátása után, az is bekövetkezhet, amit ígért: a gutaütésből való felgyógyulás. Az ésszerűség és tudományosságunk mai állása szerint mi is azt gondolhatnánk, akár a kétezer évvel ezelőtt élt értelmiségiek: más volna, ha meggyógyítaná a beteget, de hát az nem olyan egyszerű dolog.
Jézus azonban megfordítja külsőséges értékelésünket: a gyógyítás csak a bűnbocsánat következménye, ahogyan a betegség is csak a bűn tünete. Gyógyító tette így csattanós válasz az írástudók ki nem mondott gondolataira: ezek a tények láttán tehetetlenek, a tömeg viszont felismeri az esemény rendkívüli jelentőségét. Jézus tettét Istennel hozza kapcsolatba, és őt dicsőíti érte.
Beteg, fáradt vagy? Valami miatt nem érzed teljesnek emberi életedet? Menj Jézushoz, ő gyógyulást és támaszt ad neked! Ilyen helyzetben egyik énekünk sorával így járuljunk Jézusunk elé:
"Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!" (MRÉ 463)
Jézus messiási tettei révén vitába kerül népe kegyességi vezetőivel, és láthatóvá lesz, hogy törvényértelmezése – törvénytisztelete ellenére is – más, mint az írástudóké és a farizeusoké.
Jézus ígét hirdet Kapernaumban. Isten országáról szóló tanítására nagy tömeg gyűlik össze egy háznál, ahol már az udvaron sem férnek el. Mindenki lecsendesedve hallgatja Jézus beszédét. Tanítása közben egyszerre megélénkül a jelenet: egy tehetetlen bénát visz hozzá négy ember. Jézusba vetett bizalmuk és segítőkészségük olyan nagy, hogy eszközökben nem válogatva végül is eléje juttatják a beteget: az oldallépcsőn mennek fel a lapos vályogtetőre, ezt Jézus fölött kibontják, így engedik le eléje a beteget ágyastól.
Jézus válasza erre a közbenjáró hitre a bűnbocsánat meghirdetése a betegre nézve.
Néhány írástudó van jelen, és ezek istenkáromlásnak minősítik, hogy Jézus bűnt bocsát meg valakinek, s ez által várja annak gyógyulását. Bűnt csak Isten bocsáthat meg - hirdetik a farizeusok. Szerintük Jézus szava felelőtlen is: senki sem gondolhatja komolyan, hogy a bűnök megbocsátása után, az is bekövetkezhet, amit ígért: a gutaütésből való felgyógyulás. Az ésszerűség és tudományosságunk mai állása szerint mi is azt gondolhatnánk, akár a kétezer évvel ezelőtt élt értelmiségiek: más volna, ha meggyógyítaná a beteget, de hát az nem olyan egyszerű dolog.
Jézus azonban megfordítja külsőséges értékelésünket: a gyógyítás csak a bűnbocsánat következménye, ahogyan a betegség is csak a bűn tünete. Gyógyító tette így csattanós válasz az írástudók ki nem mondott gondolataira: ezek a tények láttán tehetetlenek, a tömeg viszont felismeri az esemény rendkívüli jelentőségét. Jézus tettét Istennel hozza kapcsolatba, és őt dicsőíti érte.
Beteg, fáradt vagy? Valami miatt nem érzed teljesnek emberi életedet? Menj Jézushoz, ő gyógyulást és támaszt ad neked! Ilyen helyzetben egyik énekünk sorával így járuljunk Jézusunk elé:
"Nem hagy a bűn pihenést: Mosd le, ó, mert megemészt!" (MRÉ 463)