"Mikor még beszél vala, odajövének a zsinagóga fejétől, mondván: Leányod meghalt; mit fárasztod tovább a Mestert?"
Márk evangéliuma 5, 35
A vérfolyásos asszony meggyógyítása után Jézus folytatja útját az eredeti célhoz: Jairus háza felé. A haldokló leány apjának nagy próbát jelentett az a néhány perc is, amelyet Jézus a vérfolyásos asszonynak szentelt.
Közben már jönnek is a hírvivők a leány halálhírével.
Vajon mindennek úgy kell történnie, ahogy mások akarják? Igazuk lehetett-e a zsinagóga fejétől érkező embereknek abban, hogy inkább ne fárassza Jairus a Mestert?
Jairus tudja, hogy az ő szomorúságát egyedül csak Isten képes vigassággá változtatni, reméli, hogy most, az Ő Fia által meg is teszi ezt! Bízik Istenben, hisz abban, hogy vágya valóra válik. Bármennyire is lehetetlen kérése, hite törhetetlen. Még a halál híre sem dönti le.
Itt éri el a történet a tetőpontját: Jézus egyrészt buzdítja a hitében végsőképpen próbára tett apát, másrészt mindvégig ura marad a helyzetnek. Megérkezve a házhoz csak legbizalmasabb tanítványait hagyja maga mellett, szembeszáll a tehetetlen, hangoskodó gyász szokványos kifejezésével és a „gyászolók” gúnyos ellenkezésével. Istennek manapság is sokszor így kell szembeszállnia a mai gyászolókkal, hitetlenekkel. Észérvekkel, a hit igazságaival lehet elcsitítani az értelmetlen önsajnálatot.
Emlékezetes szavaival (talita kúmi) életre kelti a gyermeket, és környezete valamennyi tagjánál reálisabban gondolkozva még azzal is törődik, hogy adjanak enni a gyermeknek. Bennünket is, és a mieinket is így kelti életre, és utána gondoskodik rólunk, hogy megérkezzünk az Ő szeretetébe.
Azzal, ha bízunk Benne, nem fárasztjuk a Mestert, hanem bizonyságot teszünk Róla hitünkkel az emberek előtt.
Közben már jönnek is a hírvivők a leány halálhírével.
Vajon mindennek úgy kell történnie, ahogy mások akarják? Igazuk lehetett-e a zsinagóga fejétől érkező embereknek abban, hogy inkább ne fárassza Jairus a Mestert?
Jairus tudja, hogy az ő szomorúságát egyedül csak Isten képes vigassággá változtatni, reméli, hogy most, az Ő Fia által meg is teszi ezt! Bízik Istenben, hisz abban, hogy vágya valóra válik. Bármennyire is lehetetlen kérése, hite törhetetlen. Még a halál híre sem dönti le.
Itt éri el a történet a tetőpontját: Jézus egyrészt buzdítja a hitében végsőképpen próbára tett apát, másrészt mindvégig ura marad a helyzetnek. Megérkezve a házhoz csak legbizalmasabb tanítványait hagyja maga mellett, szembeszáll a tehetetlen, hangoskodó gyász szokványos kifejezésével és a „gyászolók” gúnyos ellenkezésével. Istennek manapság is sokszor így kell szembeszállnia a mai gyászolókkal, hitetlenekkel. Észérvekkel, a hit igazságaival lehet elcsitítani az értelmetlen önsajnálatot.
Emlékezetes szavaival (talita kúmi) életre kelti a gyermeket, és környezete valamennyi tagjánál reálisabban gondolkozva még azzal is törődik, hogy adjanak enni a gyermeknek. Bennünket is, és a mieinket is így kelti életre, és utána gondoskodik rólunk, hogy megérkezzünk az Ő szeretetébe.
Azzal, ha bízunk Benne, nem fárasztjuk a Mestert, hanem bizonyságot teszünk Róla hitünkkel az emberek előtt.