"Áronnak pedig monda Mózes: Mondd meg az Izráel fiai egész gyülekezetének: Járuljatok az Úr elé; mert meghallotta a ti zúgolódástokat."
II. Mózes 16, 9
Zúgolódtál - bár egy alkalommal - az elmúlt időszakban Isten veled való bánása, gondviselése miatt? Vagy szeretnéd elmondani Neki, hogy hálás vagy, mert - csupán egyszeri is- megszabadított valamiből téged? Járulj az Úr elé!
Ez Mózesnek és Áronnak is a parancsa az egyiptombeliek kezéből megmenekült népe felé: Járuljatok az Úr elé, mert meghallotta a ti zúgolódásotokat! Izrael népe a pusztai vándorlás (ők még nem is sejtik!) legelején van. Csupa olyan dolgok történnek velük, melyekről emberemlékezetig regélni fognak. A tízcsapás, a Vörös tengeren való átkelés, a korabeli legmodernebb hadsereg lefegyverezése és elvesztése nemcsak a pusztában vándorló nép vagy a bírák korában nyűgözte le a világot, de mai kutatók is próbálják elképzelni, mi mehetett akkor végbe ott.
Izrael népe mégis zúgolódik Isten ellen. Azt vetik Isten elé, hogy talán azért hozta ki őket az egyiptomi húsos fazekak mellől, hogy a puszta kietlenségében éhen, szomjan haljanak.
Ugye azt gondolod, hogy veled nem történhet ez meg? Te nem lehetsz ilyen hálátlan Isten veled való jótéteményei iránt. Mikor az Ige figyelmeztetésére gondolok, nem kell egyből a templomba menetelre gondolni, csupán azt kérdem magamtól: Mikor járultam őszinte szívvel az Úr elé? Mikor volt az utoljára, hogy imádságomban nem zúgolódtam a világ és az én sorsod ellen? Mikor, hogy nem kértem? Mikor, hogy csupán hálát adtam Istennek.
Vasárnapi, vagy bármilyen ünnep- vagy hétköznapi templombamenetelünk, igehallgatásunk, imádságunk olyan alkalom, amikor az Úr elé járulhatunk!
Gyakran van az úgy, hogy mi is zúgolódunk, mint Izrael népe. Saját tehetetlenségünk elleni zúgolódás előbb átvált elöljáróink, majd Teremtőnk és Megváltónk iránti torzsalkodásba. Perlekedünk az Istennel, s nem vesszük észre, hogy sokkal többre jutnánk, ha elfogadnánk mindent Tőle, és hálát adnánk neki.
Ady Endre egyik istenes-versében így ír:
"Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Ez Mózesnek és Áronnak is a parancsa az egyiptombeliek kezéből megmenekült népe felé: Járuljatok az Úr elé, mert meghallotta a ti zúgolódásotokat! Izrael népe a pusztai vándorlás (ők még nem is sejtik!) legelején van. Csupa olyan dolgok történnek velük, melyekről emberemlékezetig regélni fognak. A tízcsapás, a Vörös tengeren való átkelés, a korabeli legmodernebb hadsereg lefegyverezése és elvesztése nemcsak a pusztában vándorló nép vagy a bírák korában nyűgözte le a világot, de mai kutatók is próbálják elképzelni, mi mehetett akkor végbe ott.
Izrael népe mégis zúgolódik Isten ellen. Azt vetik Isten elé, hogy talán azért hozta ki őket az egyiptomi húsos fazekak mellől, hogy a puszta kietlenségében éhen, szomjan haljanak.
Ugye azt gondolod, hogy veled nem történhet ez meg? Te nem lehetsz ilyen hálátlan Isten veled való jótéteményei iránt. Mikor az Ige figyelmeztetésére gondolok, nem kell egyből a templomba menetelre gondolni, csupán azt kérdem magamtól: Mikor járultam őszinte szívvel az Úr elé? Mikor volt az utoljára, hogy imádságomban nem zúgolódtam a világ és az én sorsod ellen? Mikor, hogy nem kértem? Mikor, hogy csupán hálát adtam Istennek.
Vasárnapi, vagy bármilyen ünnep- vagy hétköznapi templombamenetelünk, igehallgatásunk, imádságunk olyan alkalom, amikor az Úr elé járulhatunk!
Gyakran van az úgy, hogy mi is zúgolódunk, mint Izrael népe. Saját tehetetlenségünk elleni zúgolódás előbb átvált elöljáróink, majd Teremtőnk és Megváltónk iránti torzsalkodásba. Perlekedünk az Istennel, s nem vesszük észre, hogy sokkal többre jutnánk, ha elfogadnánk mindent Tőle, és hálát adnánk neki.
Ady Endre egyik istenes-versében így ír:
"Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
Te voltál mindig mindenben minden
Boldog szimatolásaimban,
Gyöngéd simogatásaimben
S éles, szomorú nézéseimben.
Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
Hol éreztem az életemet
S hol dőltek, épültek az oltárok.
Köszönöm az én értem vetett ágyat,
Köszönöm neked az első sirást,
Köszönöm tört szivü édes anyámat,
Fiatalságomat és büneimet,
Köszönöm a kétséget, a hitet,
A csókot és a betegséget.
Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
Másnak, csupán néked, mindenért néked.
Napsugarak zugása, amit hallok,
Számban nevednek jó ize van,
Szent mennydörgést néz a két szemem,
Istenem, istenem, istenem,
Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
S hogy te leszel a halál, köszönöm."
Ma vasárnap van! Jézus feltámadásának a napja - a te reményed feltámadásának lehetősége. Járulj az Úr elé - otthon csendes imában, templomodban, hogy együtt adj hálát a hozzád hasonlóan küzdő emberekkel!