"Mert hallván felőle egy asszony, akinek leányában tisztátalan lélek vala, eljőve és lábaihoz borula."
Márk evangéliuma 7, 25
Első olvasatra is úgy tűnik, hogy ez az Ige a közbenjáró imádság, vagy kérés szép példája. Még akkor is közbenjárás, ha valaki az övéért borul le. Van ebben a történetben ugyanakkor még valami, különlegesebb dolog is: nem a az övéi közül valók egyike, hanem egy idegen asszony esdeklik Jézus előtt a lányáért könyörögve.
A szíria-föniciai asszony hazája Tírusz és Szidon vidéke, az a vidék, amely a pogány világnak a birodalma a vallásos zsidó emberek képzetében - ezen a vidéken jár Jézus. Érdekesebb az, hogy a Messiás honnan jön: abból a világból érkezik a pogány vidékre, amelyben az ő népe, Izráel él. Az izráeliek azonban - a sok csodatett dacára - nem ismerik fel Jézusban a Messiást. Nemcsak a farizeusok, vagy írástudók vetekednek vele folyton, de még tanítványai sem értenek meg mindent vele kapcsolatban.
A hírek azonban terjednek Jézusról: Ő az, aki úgy ismeri és magyarázza az Irást, mint senki az írástudók közül; Ő az, aki járja Izráel településeit, hirdetve Isten országának elérkeztét, Ő az, aki gyógyít, bűnöket bocsát meg, embereket hív Isten szövetségébe.
Nem csoda, hogy ez a pogány nemzethez tartozó asszony is előtte borul le, Hozzá esedezik lánya gonosz lélektől való megtisztításáért.
Kettejük párbeszédéből világossá válik, hogy Jézus - bár elsősorban népe, az Izrael körében tevékenykedik - nem fordít hátat senkinek. Nincs az az akadály, ami gátat szabhatna Isten kegyelme kiáradásának. Bár a népe elvárja Jézustól, hogy közöttük tevékenykedjen, Jézus úgy is megmutathatja hatalmát, ha nem közvetett módon teszi.
A pogány asszony gonosz lélektől gyötört lánya meggyógyul: Jézus gyógyítja meg az édesanya beszédéért, bizonyságtételéért, melyben hitéről és reménységéről vall. Ebben a párbeszédben a fiak kenyere a kegyelem, az ebek az emberek, akik érdemtelenek Isten kegyelmére, az asszony bizonyságtétele - amiért is lánya meggyógyul - Krisztusról vall: "az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból" (Mk 7, 28). A Fiú morzsalékaiból tevődik össze a mi mindennapi kenyerünk, a kegyelemnek legszebb lelki tápláléka: az aggodalomban töltött napok reménysége, szorult helyzetünkből való kimenekülésünk - a mindennapi küzdelmek egy-egy morzsái Isten kegyelmének.
A szíria-föniciai asszony hazája Tírusz és Szidon vidéke, az a vidék, amely a pogány világnak a birodalma a vallásos zsidó emberek képzetében - ezen a vidéken jár Jézus. Érdekesebb az, hogy a Messiás honnan jön: abból a világból érkezik a pogány vidékre, amelyben az ő népe, Izráel él. Az izráeliek azonban - a sok csodatett dacára - nem ismerik fel Jézusban a Messiást. Nemcsak a farizeusok, vagy írástudók vetekednek vele folyton, de még tanítványai sem értenek meg mindent vele kapcsolatban.
A hírek azonban terjednek Jézusról: Ő az, aki úgy ismeri és magyarázza az Irást, mint senki az írástudók közül; Ő az, aki járja Izráel településeit, hirdetve Isten országának elérkeztét, Ő az, aki gyógyít, bűnöket bocsát meg, embereket hív Isten szövetségébe.
Nem csoda, hogy ez a pogány nemzethez tartozó asszony is előtte borul le, Hozzá esedezik lánya gonosz lélektől való megtisztításáért.
Kettejük párbeszédéből világossá válik, hogy Jézus - bár elsősorban népe, az Izrael körében tevékenykedik - nem fordít hátat senkinek. Nincs az az akadály, ami gátat szabhatna Isten kegyelme kiáradásának. Bár a népe elvárja Jézustól, hogy közöttük tevékenykedjen, Jézus úgy is megmutathatja hatalmát, ha nem közvetett módon teszi.
A pogány asszony gonosz lélektől gyötört lánya meggyógyul: Jézus gyógyítja meg az édesanya beszédéért, bizonyságtételéért, melyben hitéről és reménységéről vall. Ebben a párbeszédben a fiak kenyere a kegyelem, az ebek az emberek, akik érdemtelenek Isten kegyelmére, az asszony bizonyságtétele - amiért is lánya meggyógyul - Krisztusról vall: "az ebek is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból" (Mk 7, 28). A Fiú morzsalékaiból tevődik össze a mi mindennapi kenyerünk, a kegyelemnek legszebb lelki tápláléka: az aggodalomban töltött napok reménysége, szorult helyzetünkből való kimenekülésünk - a mindennapi küzdelmek egy-egy morzsái Isten kegyelmének.