"Azután monda nékik azon a napon, amint este lőn: Menjünk át a túlsó partra."
Márk evangéliuma 4, 35
Az előzőekben Jézus példázatokban beszélt a néphez. Hallhatták általuk, milyen is az Isten országa. A magvető példázata és annak magyarázata, a gyertya és a gyertyatartó hasonlata, a mustármagról szóló tanítás mind jelképes beszéd ugyan, de ránk, emberekre vonatkozik. Milyen az Istennel való kapcsolatunk? Keressük Őt, és benne mindent megkapunk, amire szügségünk lehet.
A nap végén Jézus igyekszik mindent még egyszer megmagyarázni a tanítványainak. Azért teszi - sokszor velünk is-, hogy ne a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, hogy milyen az életünk, és enélkül is vágyjunk arra, amivé Ő teheti.
Nekünk is értelmezi Jézus a példázatokat, mi magunk is próbálkozunk megérteni, mire is gondolhatott. Minél többször megpróbálkozunk megérteni az Ő tanítását, annál több kérdésünkre kapunk választ.
Mikor este lett, Jézus kéri a tanítványait, hogy evezzenek át a túlsó partra. Voltál már ott? Azon az oldalon, ahol nem te vagy a százannyit termő elvetett mag, ahol fényedet talán véka alá rejtik, ahol mustármagnyi életedet a kiszáradás, elhalás veszélyezteti. Bizonyára voltál. Ilyenkor van leginkább szükséged arra, hogy valaki észrevegyen téged, valaki jó földbe szórjon, valaki gyertyatartóba helyezzen, vagy felfrissítse azt a földet, amelyben várod, hogy kiteljesedj, érvényesülj. Ilyenkor van leginkább szükséged a hitre, a reménységre, a bizalomra.
Jézus tanítványai a túlsó part fele való evezés során viharba kerülnek, és így panaszkodnak: "Mester, nem törődöl vele, hogy elveszünk?"
Sokszor kiáltunk mi is így az Isten felé. Mikor már senki nincs ki segíthetne, mint utolsó szalmaszálba, Istenbe kapaszkodunk.
Tudd meg, ahogy parancsolt akkor a szeleknek, és megállította a tenger hullámainak morajló habzását, és egy szavával parancsolt a természetnek tanítványai megmenekülése érdekében, úgy éretted többet adott. Önmagát adta, hogy te akármelyik parton vagy, akár a hullámok között, de tudd, Ő a szabadító, a te Megmentőd!