"És szerfelett álmélkodnak vala, ezt mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké."
Márk evangéliuma 7, 37
Közel kétezer évvel ezelőtt az emberek tömege ámult el egy dolgon. Láttak valakit, aki nem szokványos dolgokat cselekedett. Márk evangéliuma hetedik részének utolsó versei azt tanúsítják, hogy ez a Jézus mindjárt két dolgot tett, ami nem szokványos. Elé hoztak ugyanis egy embert, egy nehezen szóló süketet, hogy gyógyítsa azt meg. Jézus félrevonta őt a tömegből, hogy személyes kontaktusba kerüljön vele. Gyógyításának két mozzanata van: egy külső, felszínes, azaz a szemtanúk számára is látható mozzanata - amit Márk is nagyszerűen leír -, hogy Jézus bele bocsátja ujjait a süket fülébe illetve nyálával illeti a nyelvét ugyanannak az embernek, aki beszélni sem tud igazán. Mintha azért gyógyítana így Jézus, hogy látható jegyét adja annak, hogy Ő a gyógyító.
Ennél a külsődleges képnél nekem Michelangelo híres festménye jut eszembe, mely a Sixtus-kápolna mennyezetének freskóján található és az Ádám teremtését ábrázolja (lehet némelyeknek ez csak az egykori Nokia telefonok indítóképernyőjének a grafikájáról ismeretes), melyen a Teremtő érintéssel hívja életre a teremtményét. Valami ilyesmi játszódik le a nehezen szóló süket ember életében is, mikor Jézus megérinti őt. Ez a feltétele annak, hogy az ő meghibásodott élete helyrejöjjön. Jézusnak meg kell érintenie őt.
Ha Jézus megérint, életed rendbejön!
Ennél a külsődleges képnél nekem Michelangelo híres festménye jut eszembe, mely a Sixtus-kápolna mennyezetének freskóján található és az Ádám teremtését ábrázolja (lehet némelyeknek ez csak az egykori Nokia telefonok indítóképernyőjének a grafikájáról ismeretes), melyen a Teremtő érintéssel hívja életre a teremtményét. Valami ilyesmi játszódik le a nehezen szóló süket ember életében is, mikor Jézus megérinti őt. Ez a feltétele annak, hogy az ő meghibásodott élete helyrejöjjön. Jézusnak meg kell érintenie őt.
Ha Jézus megérint, életed rendbejön!